Rontja az egészségügyi bérajánlat az ország hitelét?
Fontos összefüggésbe helyezi a mostani egészségügyi bértárgyalásokról érkező híreket a Napi Gazdaságban közölt írásában Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest vezetője, a Költségvetési Tanács megszüntetett titkárságának főigazgatója.
„Kevésbé látszana a szuverenitás elvesztésének az EU/IMF-megállapodás, ha már annak megkötése előtt is csak olyan megoldásokban gondolkodna a kormány, amelyek összeegyeztethetők a költségvetési fegyelem iránti elkötelezettséggel – írja a lap. – Ehelyett sorra születnek olyan nyilatkozatok és javaslatok, amelyek megakadályozzák a hitelességépítés megkezdését.”
Majd Romhányi Balázs részletesebben is számbaveszi a bizalomrontó lépéseket, gesztusokat, köztük említve azt az egészségügyi bértárgyalást is, amelynek anyagi fedezetét – mint a lapokból tudjuk – jórészt még csak remények és találgatások (például leendő megtakarítások, vagy bérre nem költhető uniós források) adják:
„Már a 2012-es költségvetés zárószavazása előtt több olyan döntés született, amelyekre az eredetileg tervezett 200 milliárd forintos tartalék makrogazdasági okok miatti törlése után egyszerűen nem volt semmiféle fedezet a tervekben − bármennyire is próbálják a különféle nyilatkozók azóta is fenntartani a néphitet, hogy a 2012-es költségvetés tele van tartalékokkal. De sorolhatjuk a példákat, hogy mit nem kellene tenni, ha a következő két-három hónap valóban a készülő megállapodás időszakának előképe lenne.
Nem kellene megígérni az egészségügyi bérek − egyébként bizonyára szükséges − rendezését, mielőtt az illetékes államtitkár fel tudná mutatni ennek forrását. Nem kellene újabb és újabb bérkompenzációkról dönteni úgy, hogy közben nyoma sincs a költségvetési egyenleg tartásához szükséges ellentételezésnek. Nem kellene a bankokat újabb − most éppen önkormányzati végtörlesztési − veszteséggel fenyegetni, ha a gazdaságpolitika bővülő finanszírozást szeretne elvárni. Nem kellene 2011-re vonatkozóan egy olyan költségvetési hiánymutatót kreálni és folyamatosan kommunikálni ("nem tervezett egyszeri tételek nélküli eredményszemléletű hiány"), amely alaptalanul azt mutatja, mintha 2011-ben szigorú lett volna a költségvetési politika (csak mert ez éppen kisebb mint 3 százalék), ugyanis ezáltal az egyenlegben 2012-ben és később bekövetkező tényleges javulás mértékét ugyancsak alaptalanul fogja a valóságosnál kisebbnek láttatni. Ha 2012-ben már a kormány szerint is legfeljebb 0,5 százalékkal nő a GDP, és az állam a gazdaságból 2011-hez képest legalább 1400 milliárd forintot kivon, akkor nem kellene letagadni, hogy megvalósíthatatlan cél a "senki nem járhat rosszabbul".”
