Robotok, kobotok, automatizáció
Napjainkban sokan elemzik, mi a munka jövője. A New Scientist cikkírója megnyugtat: a mentális egészség területén dolgozók, a sebészek és a fogorvosok munkája megmarad akkor is, ha sok egyéb, ma emberek által végzett feladat a gépek kezébe kerül.
A technológiára mindig is úgy tekintett az emberiség, hogy az elveheti az emberek munkahelyeit, írja Jon White. Ma sokak szerint kérdés, hogy a közeljövőre jelzett automatizálási hullám mennyire veszélyes ebből a szempontból.
John Maynard Keynes egy 1930-as írása szerint az a feladatunk, hogy csak olyan tempóban tegyük gazdaságosabbá a munkát, amennyire képesek vagyunk új felhasználási módot találni a felszabaduló munkaerőnek. A brit közgazdász előrejelzése szerint 2030-ra a munkaidő heti 15 órára fog csökkenni, és a többi időnket meg kell próbálnunk bölcsen, kellemesen és jól tölteni. A múlt század elején bekövetkezett automatizálási hullám által felszabadult munkaerő még talált más alkalmazást, pl. a szolgáltatási szektorban, most a kérdés sokak szerint újra az, hogy az új automatizálási hullám, a mesterséges intelligencia napjainkban tapasztalható fejlődése milyen munkákat hagy meg az emberek számára.
2013-ban a University of Oxford két kutatója, a jövő technológiáinak hatásait elemző Carl Frey és Michael Osborne 702 fajta munkát rangsorolt aszerint, hogy milyen könnyű lenne automatizálni őket. Megállapításuk szerint az USA-ban végzett munkák közel fele könnyen elvégezhető lenne gépek által két évtizeden belül. Az automatizálható foglalkozások listáján van kevésbé meglepő, pl. telemarketinges vagy könyvtári asszisztens, de kevésbé nyilvánvaló is, így pl. modell, szakács vagy különböző építkezési munkás feladat, amit hamarosan avatárok, robotséfek fognak végezni, illetve robotok által működtetett gyárakban előregyártott épületekben fogunk élni. Frey és Osborne szerint a legkevésbé a mentális egészségügy területén végzett munka, a kisgyermekek oktatása, a papi hivatás és a koreográfusi munka automatizálható. Általában azok a munkahelyek a legkevésbé veszélyeztetettek, amelyekben erős szociális interakcióra, eredeti gondolkodásra és kreativitásra, vagy nagyon specifikus motoros képességekre és tudásra van szükség, mint ami pl. a sebészekre és a fogorvosokra is jellemző.
Egy, az OECD által megrendelt másik jelentés szerint, írja Jon White, a helyzet nem ilyen súlyos, mivel a mesterséges intelligencia nem lesz képes átvenni a Frey–Osborne-lista elején álló munkák feladatainak jelentős részét sem, különösen azokat nem, amelyek emberi interakciót igényelnek, így szerintük összességében csak a munkák 9%-a automatizálható. Másrészt a múlt tapasztalatai alapján az is elmondható, hogy az automatizáció környezetében újfajta munkák alakulnak ki.
Az optimisták szerint a technológiai haladás továbbra is javítani fog az életünkön. Mint Ben Shneiderman – aki ember–számítógép interakciós labort alapított a University of Maryland-en – elmondja, azok a legsikeresebb innovációk, amelyek kiegészítenek minket, nem pedig azok, amelyek leváltanak. Ezt lehetett látni a múlt hónapban Chicago-ban tartott éves automatizálási expón is, ahol számos kobot, kooperáló robot jelent meg. A kobotokat arra tervezik, hogy együtt dolgozzanak az emberekkel, biztonságosabbá és könnyebbé tegyék a munkájukat, és nem arra, hogy leváltsák az emberi munkaerőt. Shneiderman szerint ugyanis a technológiák akkor a leghatékonyabbak, ha az emberi képességek megnövelésére tervezik őket, így segíthetnek minket akár a problémamegoldásban, a kommunikációban és a művészetek művelésében is.
Márpedig az automatizálásban dolgozó szakemberek optimisták: egy 2014-es felmérés szerint, amit egy egyesült államokbeli think tank, a Pew Research Center végzett, a megkérdezett majd’ 2000 szakember többsége vélekedett úgy, hogy a technológia 2025-re több munkahelyet fog teremteni, mint amennyit megszüntet.
Sokan radikális ötletekkel is előállnak azzal kapcsolatosan, hogyan kellene teljesen újraalakítanunk a munkával kapcsolatos hozzáállásunkat. Egyre többen veszik elő pl. az állampolgári jogon járó alapjövedelem ötletét, amit megkapva az emberek kielégíthetnék alapvető szükségleteiket, és csak akkor mennének dolgozni, ha extra luxus kiadásokra lenne szükségük – a robotok pedig elvégezhetnék a munka zömét. Vagyis előállhatna a bevezetőben említett feladat: meg kellene próbálnunk bölcsen, kellemesen és jól tölteni a rendelkezésünkre álló rengeteg szabadidőnket. Mások ellenben azzal érvelnek, hogy identitásunk meghatározó része a munkánk (egy 2014-es Gallup-felmérés során az USA-ban a munkával rendelkezők 55%-a mondta, hogy az identitását a munkájára alapozza), továbbá az önkiteljesítő munkának egészségmegőrző hatása van, ezért azzal járunk jobban, ha szabadidőnkben is dolgozunk. Carole Dufouil, a francia nemzeti egészségkutató intézet (INSERM) munkatársának vizsgálatai szerint pl. minden exra év, amit valaki a nyugdíjba vonulás előtt munkával tölt, 3%-kal csökkenti a demencia esélyét.
Mindez azonban csak az értelmes munkára vonatkozik, aminek arányát az optimisták szerint akár nagymértékben növelhetik majd a következő évtizedekben a kobotok.
