Robert Schwentke: Légcsavar

Anyacsavar

Négy évvel a világtörténelem legmegrázóbb repülőszerencsétlenség- sorozata után a hollywoodi rémálomgyár illetékesei elérkezettnek látták a pillanatot, hogy utazómagasságba emeljék a nézői adrenalinszintet. Elkészült hát az Éjjeli járat után a szezon második repülős thrillere, melyben a műfaj szabályainak és a politikai közhangulatnak megfelelően az a gyanús, aki nem gyanús, és az igazi hősök még a kapitánynál is bátrabbak és tapasztaltabbak.
Ősz van, s ha a férje holttestét a tengerentúlra szállító egygyermekes anya elhajítja az özvegyi fátyolt, félő, hogy a gigantikus utasszállító hajtóműve könyörtelenül bedarálja azt. És vele együtt a nézők idegeit is. A kisírt szemű Kyle (Jodie Foster) azonban hűséges férje emlékéhez, ráadásul még abban is szilárdan hisz, hogy hatéves kislánya vele van a repülő fedélzetén – annak ellenére, hogy a kis Julia neve nem szerepel az utaslistán. Pszichológiai akcióthrillerhez van tehát szerencsénk, méghozzá a legszolidabb fajtából, ahol az agybaj csak ürügy a rettegésre, és az esőáztatta sikátorok patkányvéres raklapjai helyett LCD-kijelzős bőrfotelek és hipermodern kapcsolótáblák között botladoznak jók és gonoszok.