Reproduktív konfliktus

Az American Journal of Hypertension című szaklapban publikált tanulmány – Maternal Blood Pressure before Pregnancy and Sex of the Baby: A Prospective Preconception Cohort Study – szerzői abból a feltételezésből indultak ki, miszerint eltérő lehet, hogy egy-egy nő milyen valószínűséggel veszíti el hím- illetve nőnemű magzatát, és milyen valószínűséggel szül fiú- vagy lánygyermeket.

A hipotézis vizsgálata érdekében Ravi Retnakaran endokrinológus és kollégái (Mount Sinai Hospital, Toronto) a közeli jövőben terhességet tervező nőkből álló kohorszot hoztak létre, majd megvizsgálták a terhesség előtti anyai egészségi állapot és a később születő gyermek neme közötti összefüggést. 1411 nő esetében tudták végrehajtani az összehasonlítást, akik átlagosan 26,3 héttel a teherbeesés előtt estek át többek között vérnyomás-, koleszterin-, triglicerid- és glükózszint-mérésen. A későbbi terhességekből 739 fiú és 672 lány született, majd a szülői életkor, iskolázottság, dohányzás, BMI, hasi zsír, LDL-, HDL-koleszterin, triglicerid és glükózszint szerinti korrekció után kiderült: a terhesség előtti szisztolés vérnyomás értéke magasabb azoknál a nőknél, akik a későbbiekben fiúnak adtak életet, mint azoknál, akik leányt szültek (106,0 vs. 103,3 Hgmm). A szerzők kommentárja szerint eredményük felhasználható lehet a reproduktív tervezésben, továbbá annak megértésében is segíthet, hogy milyen folyamatok szabályozzák az emberi nemek közötti arány kialakulását.

Menopauza = együttműködés + verseny

Az emberen kívül mindössze két delfinfaj (kardszárnyú delfin: Orcinus orca és rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfin: Globicephala macrorhynchus) nőstényei esetében jelentkezik menopauza, a többi faj nőstényei életük végéig képesek szaporodni. A tudósokat régóta izgatja a rejtély: az evolúció során hogyan és miért alakulhatott ki, hogy ezen hosszú életű emlősfajok nőstényei életük második 40 évében nem ovulálnak, azaz évtizedeket élhetnek azután, hogy abbahagyták a szaporodást. Az idősebb nőstények alapvető szerepet játszanak abban, hogy a fiatalabb és tapasztalatlanabb családtagok élelmet találjanak, és túléljék a nehezebb időket, és emellett a génjeiket is továbbadhatnák, mondja az evolúcióelmélet, a Current Biology című szaklap tanulmánya szerint azonban az ok, ami miatt az idősebb nőstények esetében abbamarad a szaporodás, nem a kooperációra, hanem inkább a generációk közötti konfliktusra vezethető vissza.

A tanulmány – Reproductive Conflict and the Evolution of Menopause in Killer Whales – vezető szerzője, Darren Croft (University of Exeter) kifejti: Az idősebb nőstények számos faj esetében vezető szerepet töltenek be, mégis folytatják a szaporodást. Most a kardszárnyú delfinek esetében sikerült kimutatni, hogy az idősebb nőstények azért hagyják abba az ovulálást, mert elveszítik a lányaikkal vívott reprodukciós versenyt: amikor az idősebb nőstények és lányaik is szaporodnak egy időben, az idősebb nőstények utódai nagyobb eséllyel pusztulnak el. Evolúciós értelemben tehát ilyen körülmények között az idősebb nőstényeknek jobban megéri abbahagyni a szaporodást, és a fiatalabb családtagok túlélését segíteni.

A kardszárnyú delfinek 15 éves koruk körül kezdenek szaporodni, majd a nőstények a 40-es életéveikben hagyják abba az ovulációt, és bár a hímek általában 50 éves koruk körül elpusztulnak, a nőstények 90 évnél is tovább élnek. A kutatók korábbi munkájuk során kimutatták, hogy a posztreproduktív nőstények fontos vezető szerepet játszanak a család fennmaradásának biztosításában – többek között emlékeznek rá, hogy hol érdemes a fő táplálkozási forrásnak számító lazacra vadászni, és a zsákmányt megosztják rokonaikkal –, azonban ez nem volt elégséges a menopauza kialakulásának megmagyarázásához. A jelen tanulmány egyik szerzője, Michael Cant és Rufus Johnstone (University of Cambridge) elméleti munkája során arra a következtetésre jutott, hogy emberek esetében a generációk közötti konfliktus magyarázhatja a menopauza kialakulását. A reprodukciós konfliktus hipotézis szerint az ősi emberi társadalmakban a nők az idősödés során egyre szorosabb rokoni kapcsolatba kerülnek a körülöttük élőkkel (egyre több leszármazottjuk lesz), ami arra predesztinálja őket, hogy a szaporodás helyett inkább unokáik felnevelésében segítsenek, míg a fiatal nők esetében a reprodukció érdekében való kompetíció a kifizetődőbb.

A reprodukciós konfliktus hipotézis tesztelése érdekében Darren Croft és munkatársai egy egyedülálló adatbázishoz fordultak, ami az Észak-Amerika nyugati partjai mentén élő kardszárnyú delfin közösségek hosszú távú megfigyelése (43 év) által szerzett információkat tartalmazza. Az adatokból kiderült, hogy az idősebb nőstények valóban nagyobb rokonságban állnak a csoporttagokkal, mint a fiatalabbak, és amikor az idősebb és fiatalabb nőstények egy időben szülnek utódot, a szelekció azokat a fiatalabb nőstényeket segíti, amelyek nagyobb energiát fektetnek a kompetícióba, továbbá azokat az idősebb nőstényeket, amelyek kevésbé versenyeznek, inkább kooperálnak. Számszerűsítve: amennyiben az idősebb és fiatalabb nőstények egy időben szülnek, az idősebb nőstények utódai 1,7-szer nagyobb valószínűséggel pusztulnak el, mint a fiatalabb anyák borjai. Az eredmény a kutatók szerint nem abból következik, hogy az idősebb anyák utódai kevésbé életképesen születnének, mivel az anyai életkor szerinti  különbség csak a borjak 15 életéve környékén jelentkezik.

Mint a kutatók kifejtik, a menopauza kialakulása nem a véletlen műve, hanem egy olyan, az evolúció során kialakult tulajdonság, aminek létrejöttéért a családon belüli kooperáció és konfliktus egyaránt felelős. Az eredmények nemcsak azt magyarázzák meg, hogy a nőstények miért élnek olyan sokáig a reprodukció befejezése után, de azt is, hogy egyáltalán miért alakulhatott ki a menopauza.