Ragályi Elemér: Csudafilm

Csúnyafilm

A méltán elismert operatőr, Ragályi Elemér első rendezését nem szabad túl szigorúan megítélnünk, hiszen tulajdonképpen nem is film, csupán egy nyaralással megspékelt baráti hakni Kréta szigetén. Remélhetőleg legalább az alkotók jól szórakoztak, bár ebben sem lehetünk biztosak.

Különleges és dicsérendő szociális érzékenységről tesz bizonyságot az az országosan ismert, hosszú évtizedek óta elismert művész, aki a mai, futósztárokkal és valóságvigécekkel zsúfolt magyar bulvártársadalomban legszívesebben hajléktalanként definiálja magát. Egész pontosan alkoholista hajléktalanként. Kern András őszinte ember, legalábbis a Ki mit tud? népvetélkedő, a Privát kopó című géemkáthriller, a Bujtor Csöpi nevével fémjelzett pofozó-filmek és a Woody Allen magyar hangjaként felvállalt nemzetközi iróniasugárzás mint statikai pontok által kifeszített virtuális térben.  A magyar televíziózás, rádiózás, színházi és filmes élet öregedő bohóca rekedtes hangon kipréselt szúrós megjegyzéseivel hosszú évek óta kacsint ki közönségére, és nyugtatja meg őket egy-egy jól eltalált pillanatban afelől, hogy rendszerváltás, elszegényedés és vadkapitalizmus ide vagy oda, az ember a benne ugrabugráló jótékony kisördöggel mindent átvészelhet. Kern ezzel a társ-forgatókönyvíróként jegyzett filmmel is hasonló mutatványra készült, sikerült leszerződtetni kisördögét is, a rendezői gyakorlatlanság és produceri sürgetés képében tevékenykedő nagyördög azonban nem nyugodott: a Csudafilm végül egyenetlen fércmunka, csúnyafilm lett.