Rácz jól felkavarta...

Rácz Jenő, a Veszprémi Megyei Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség leendő elnöke azon nyomban meaculpázott. Ő ilyet nem mondott. Mindössze érzékeltette, hogy a jelenlegi finanszírozás mellett nem tartható fenn valamennyi egészségügyi intézmény. Legalábbis nem a megkövetelt színvonalon. A kórházszövetségiek nem érték be ennyivel, tetemre hívták Ráczot, aki korábban a kórházbezárások szenvedélyes ellenzője volt. A „bűnös” kivágta magát és meggyőzte szakmabeli társait, hogy a legjobbat akarja.

A meggyőzöttek ennek ellenére nem biztos, hogy jól érzik magukat. Dilemmák kavarognak az agyukban és a lelkükben. Egyrészt kötik az ebet a karóhoz, kitartanak régi elvük mellett, itt pedig kórházbezárás nem lesz. De titkon érzik: vége a filozofálgatás korszakának, ha az illetékesek nem lépnek, az egészségügy a lét peremére sodródik és akkor nagy baj lesz. A mentőakciót illetően lett volna a kórházaknak mindenféle­ ötletük. Jó is, rossz is. De nem mondták el. Nem töltötték be hivatásukat a regionális tanácsok, a kórházak mindennapi életét legjobban ismerők csak duzzogtak, dúltak-fúltak a fene nagy kavarodás – lásd az egészségügy tönkretétele – miatt, de ötletet az istennek se mondtak. Hogyisne! Nem az ő dolguk a válságokból kirángatni a betegellátást, törje a fejét a kormány.

A kormány törte. Tény, olyan gyehennára való gondolata is támadt, hogy egyik-másik kórházat be kell zárni. És mindegyik „gyógyulda” csak olyan feladatot vállaljon, amilyet emberrel-műszerrel-tudással elbír. Erőlködés helyett olvadjon be egy másik intézménybe vagy váltson profilt vagy… Amiben igazuk van a méltatlankodóknak, az nyílt titok. A pénzelvonások bizony megroggyantották az egészségügyet. Az oly sokat emlegetett pénzre tehát szükség van. De legalább ennyire az egész rendszer átalakítására. És ha valakinek ötlete van, most már ne tegyen lakatot a szájára. Hátha ezáltal a kórházkapukra is kevesebb kerül belőlük.

Horváth Ildikó, Népszava Online