Praxisbárók előtt nyit kapukat a praxisközösség?

Rengeteg háziorvos aláírta a praxisközösségekhez való csatlakozást, de az eddig felmerült buktatókon kívül a Magyar Orvosi Kamara felhívta még egy lehetséges veszélyforrásra a figyelmet egy a háziorvosoknak kiküldött tájékoztatóban. Ez pedig nem más, mint a praxisközösségek tulajdonosi szerkezete, ugyanis jelenleg a kormányhatározat nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy egy vállalkozó, nem szakmabeli személy bevásárolja magát az alapellátásba, és a háziorvos azon kapja magát, hogy már nem ő a többségi tulajdonosa a vállalkozásának.

A jelenlegi kormányrendeletben nincs olyan biztonsági fék beépítve, ami megakadályozhatná, hogy óriási praxisközösségeket működtető láncok jöjjenek létre, ami nem csak a háziorvosoknak, de a betegeknek is nagyon rossz lenne. Ennek példáját ugyanis már láthattuk a fogorvoslásban és a gyógyszertárak üzemeltetésében, ahol már évek óta zajló tendencia, hogy nem a fogorvos vagy a gyógyszerész a vállalkozásának tulajdonosa, hanem hálózatok alakulnak ki, ahol a tulajdonosok általában orvosi végzettséggel nem rendelkező üzletemberek.

A praxisbárók fő fegyvere a fogászati alapellátásban az ügyeleti rendszer, ami után duplán szedhetnek be pénzt, ugyanis jár rá támogatás az egészségbiztosítótól, de nem elegendő, ezért pluszban még az önkormányzattól is kérnek pénzt az ellátásra. 

Az ügyeleti rendszerben a kevesebb pénzért azonban kevesebb szolgáltatás is jár. Így fordulhat elő, hogy egyes településeken, ahol ugyan van fogorvosi rendelő, egyáltalán nincs mindig ügyelet. Például sürgős esetben a lakosok nem tudnak hétvégén fogorvoshoz menni, de még hétköznap is csak 4-6 órán keresztül van ügyeleti idő. 

Ezt az alapozza meg, hogy rengeteg betöltetlen fogorvosi praxis van. Ugyanis a fogorvoslás a lakosság számára széleskörű állami támogatása miatt a fogorvos nagyjából csak a porcelánkoronákért, hidakért kérhet pénzt a pácienstől, hogy a praxisfinanszírozásból származó nem túl magas jövedelmét kiegészítse.

A kis vidéki falvakban erre azonban nincs pénzük az embereknek, ezért a fogorvosok tönkremennek és elmennek egy nagyobb városba, a praxis pedig üresen marad. Ezeket a helyeket használják a praxisbárók, akik megegyeznek az önkormányzattal, hogy majd ők megoldják az ellátást azzal, hogy máshonnan helyettesítő fogorvost küldenek oda sokkal kevesebb óraszámban plusz pénzért cserébe.

Ha nem módosítanak a háziorvosok praxisközösségeiről szóló kormányrendeleten, akkor könnyen előfordulhat, hogy az alapellátás is a fogorvoslás hibájába csúszik. Nagy Ákos, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke szerint az még cégjogilag teljesen törvényes is lenne, hogy egy kft.-ben lehet több tulajdonos és lehet többségi tulajdont szerezni, a baj akkor lesz, ha a többségi tulajdonos nem orvos. Ha egy üzletember vásárolná be magát az alapellátásba, akkor eluralkodna a túlzott menedzsmentszemlélet, az egész túl profitorientált lenne, mondja a 444.hu-nak.

Nagy Ákos úgy látja, hogy ez rossz lenne a háziorvosoknak, mert a tulajdonos olyan munkánkra és olyan munkamennyiségre kényszeríthetné őket, amilyet az orvosok nem feltétlen szeretnének elvállalni. A betegek szempontjából pedig azért hátrány a profitorientáltság, mert például a túlkezelés veszélyét rejti magában, tehát olyan beavatkozást is javasolhatnak a páciensnek, amire nem feltétlen van szüksége, de a kft.-nek pénze lenne belőle.