Pontok és forintok

Kötelező gyakorlatok

Néhány évvel ezelőtt még döntően az orvos személyes igényességén és aktivitásán múlott, mennyire tart lépést saját tudományága fejlődésével. A folyamatos továbbképzésről azonban három esztendeje megszületett a rendelet, amely azóta is támadások kereszttüzében áll. A minisztérium most vitára bocsátotta az aktuális szakmai koncepciót, a többi a jogalkotók feladata.

A kötelező továbbképzéssel szemben az egyik legjelentősebb kifogás, hogy – mint azt az általunk megkérdezett orvosok és egészségügyi dolgozók elmondták – a képzés terheit lényegében maguknak kell viselniük. A kötelező továbbképzési rendszert épp a legrosszabbul fizetett rétegeknél (az orvosoknál, a szociális dolgozóknál és a pedagógusoknál) vezették be. De míg például az oktatási tárca elkülönített erre egy keretösszeget, az egészségügyieknek nem jár automatikusan sem képzési, sem szakkönyvvásárlási támogatás. A kórházak többsége sem tud ebben szerepet vállalni, maradnak a gyógyszer- és műszergyárak, amelyek azonban az orvostársadalomnak csak egy bizonyos rétegét „utaztatják” rendezvényekre, konferenciákra.

„Kiáltó igazságtalanság, hogy egy kötelező munkaköri feladat teljesítéséhez nem biztosítják a megfelelő anyagi forrást” – fakad ki dr. Csernus Zoltán háziorvos. „Ne felejtsük: az egészségügyi dolgozók jelentős része a megengedett törvényi maximum többszörösének megfelelő túlórát tölti ügyeletben, maradék szabadideje igen drága.”

Drága az öt év alatt gyűjtendő 250 kreditpont megszerzése is. Meg lehet úszni a dolgot tízezrekből is, de aki minőségi fejlődésre vágyik, annak százezrekkel kell számolnia. A külföldi kongresszusok kerülnek a legtöbbe (ha nem sikerül szponzort találni), de egy jobb szakkönyv ára is tíz-húszezer forint. Ott vannak ezenkívül a járulékos költségek: a szállás, az utazás, vállalkozóknál a helyettesítő orvos díjazása, fogorvosoknál a kiesett bevétel.