Pillangódefektus

Egy a hippik körében nagy népszerűségnek örvendő elmélet szerint, ha a világ egyik felén egy lepke megrebbenti szárnyait, akkor annak – számtalan áttételen keresztül – a világ másik felén is lehet hatása. És mivel manapság a média korában oly kaotikusnak ható világ működését nehéz hagyományos eszközökkel, csavaros politikai thrillerekkel vagy éppen nagyszabású eposzokkal leírni, az Inárritu–Arriaga mexikói rendező– forgatókönyvíró páros hippis „egyszerűséggel” járt el: a Babel egy véletlenszerű, ám végzetes kis esemény kontinenseket átívelő hatását mutatják be sok drámával és még több szenvedéssel. A Korcs szerelmeket és a 21 grammot jegyző alkotópárostól ráadásul nem idegen a véletlen dramaturgia használata, hiszen mindkét korábbi filmjükben főszerephez jutott egy-egy baleset, és alapjaiban rázta meg az érintettek életét. Eltérően a pillangóhatás filozófiai mondandójától – amely szerint egy pekingi pillangó amerikai tornádót képes okozni – ebben a filmben egy kis szellő nem arat globális vihart, ám Inárritu művészetében sosem bolygónk volt a mérce, hanem az egyén lelke. Vihar tombol tehát, méghozzá több kontinensen, de nem a légkörben, hanem a szereplők életében.

Zavar a zűrben
Richard (Brad Pitt) és Susan (Cate Blanchett) középkorú amerikai házaspár, akik mexikói házvezetőnőjükkel hagyták hátra kisfiukat és kislányukat, hogy egy marokkói utazással szedjék rendbe kapcsolatukat, és teremtsenek új alapokat közös életüknek. Az utazásterápia a kezdeti morcoskodás ellenére sikeresnek bizonyul, csakhogy éppen a békülés pillanatában találja el egy kóbor puskagolyó a turistabusz ablakán kibámuló Susant, akit súlyos sérülésével az idegenvezető közeli falujába szállítanak, és ott ápolnak a mentőhelikopter érkezéséig. Ám a helyi hatóságok nem a segítséggel vannak elfoglalva, hanem azzal, hogy bebizonyítsák: az amerikai kormány vádaskodása ellenére nem terroristák lőtték le a nőt, ezért nem engedik be a követségi helikoptert a légtérbe, inkább a felelősök felkutatásával vannak elfoglalva. És itt jön a képbe egy másik család, egy másik cselekményszál: a marokkói pásztor, aki szomszédjától puskát vett, hogy fiai lelőhessék a jószágok körül ólálkodó sakálokat. Inárritu dokumentarista drámaisággal ábrázolja mind a házaspár szörnyű kalandját, mind a pásztorcsalád nehéz életét, az eredendő bűnt „elkövető” puska felett veszekedő gyermekeket pedig modern Káinként és Ábelként mutatja be. A Babelben a különböző világból érkező, különböző szociális és vallási hátterű szereplők egyenrangúak, hiszen mindannyian egy véletlensorozat elszenvedői, és a szenvedés az, ami összeköti őket – a nyelv pedig, ami elválasztja. Nem véletlen a címválasztás sem, a világban uralkodó zűrzavar az alkotók szerint ugyanis szinte bibliai eredetű, és a Föld lakóit nem a globalizáció köti össze, hanem a szerencsétlen történések sorozata.

Röptében a lepke
A puskagolyó gyorsaságával beinduló történetet egy mexikói és egy japán szál is színesíti, a házvezetőnő ugyanis fia esküvőjére viszi magával a gyerekeket, a vadászpuskáját annak idején egy marokkói beduinnak adományozó japán üzletember süketnéma lánya pedig bizarr szexuális kalandokat keres. Inárritu és írója szerint a világ halmozottan hátrányos helyzetű tehát, mindenki a szeretet hiányától retteg, és a dolgok leginkább csak bonyolódnak, nem pedig megoldódnak. A Babel mindezek ellenére cseppet sem lehangoló film, hiszen az egyenként is izgalmas cselekményszálak közötti váltogatást mesterien oldotta meg nemcsak a forgatókönyvíró, de a rendező is: az áttűnések képi leleménye kísérleti kisfilmekben is dicséretet érdemelne. A mexikói páros művészkedik tehát, a történetet a maximumig terheli, és olyan mértékig feszíti a húrt, hogy a pillangóeffektusból kis híján pillangódefektus lesz, azaz az egymásba kapcsolódó epizódok majdnem összedőlnek az üzenet súlya alatt. A Babel szépen mintázott szárnyú, riasztó megjelenésű, kissé nehéz röptű lepke, mely minden nehézség ellenére csap egyet szárnyával, és repülni kezd. Inárritunak elegánsabb mozgású alkotása volt már, de látványosabb még nem. Ám a jelek szerint arra sem kell már sokáig várnunk.