Péter I. Zoltán: Ady Erdélyben

Isten szörnyetege

Ki olvassa ma Ady verseit? A gimnazisták nyilván, hiszen a költő az érettségi törzsanyaga. Néhány idősebb hölgy vagy úr. Ifjú szerelmesek, kimásolandó bizonyos fordulatokat. De olvassák-e a költők, az írók? Hat-e alkotásaikra? Vagy olvassa-e az úgynevezett irodalombarát közönség, akik nagy újságvággyal várják egy-egy Esterházy- vagy Parti Nagy-kötet megjelenését?

Kicsit szakszerűbben szólva: Ady vajon benne van-e az úgynevezett mai magyar irodalmi kánonban? Mint klasszikus, feltehetően igen, de csak mint poros klasszikus, olyan művész, akinek jelentőségét mindenki elismeri, de nem lát okot arra, hogy elővegye műveit.

Manapság nagy ellenfele, Kosztolányi Dezső művészete diadalmaskodott, a költőé és prózaíróé, aki már Ady korai korszakában azt írta egy levelében, hogy egy pozőrt ültettek a magyar irodalom trónjára. És aki később sem engedett: a húszas évek egyik legnagyobb irodalmi vitájában, a Toll-vitában provokálta Ady megszállott híveit. Tárgyilagosan nézve Kosztolányi győzött, a nyolcvanas évek elején indult magyar irodalmi megújulásának ő lett a vezető szerzője, és egy újabb felmérés szerint a szélesebb olvasói táborban is ő a legnépszerűbb.