Perifériáról perifériára?
Hozhat-e bármi eredményt, ha a fogyatékossággal élők ugyan kisebb intézményekbe, de a falu szélére, erdők mellé költöznek? A kérdésre az Abcúg keresi a választ.
Bár a nagy szociális intézmények kitagolásának pont az a célja, hogy elősegítsék a fogyatékkal élők önállósodását, integrációját, a program megvalósulása teljesen az ellenkezőjét eredményezheti – írja az Abcúg. A tervek szerint 2023-ig összesen 10 ezer fogyatékkal élő ember (2018 végéig 2500, majd 7500) költözne a sokszor túlzsúfolt, leromlott állapotú intézményekből kisebb, az egyéni szükségletekhez jobban igazodó 7-12 fős lakóotthonokba. Így akarják elősegíteni társadalmi integrációjukat, és hogy a lehetőségekhez mérten minél önállóbb életet élhessenek.
Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) szerint mindebből vajmi kevés fog megvalósulni. A szervezet kifogásolta, hogy az új lakóotthonok sok esetben a települések központjától távol, azok szélén, esetleg utolsó házként épülnek fel. Így a lakók kevésbé tudnak bekapcsolódni a település életébe, például nem tudnak önállóan elmenni a cukrászdába vagy a boltba, így fennáll a veszélye, hogy kicsiben újratermelődnek az intézményi viszonyok. Alapvető problémának tartja az ÉFOÉSZ, hogy a lakóotthonok sok esetben ugyanazokon a kis lélekszámú, kedvezőtlen demográfiai és gazdasági mutatókkal (pl. elöregedés, munkanélküliség, elvándorlás stb.) bíró településeken épülnek fel, ahol az intézmények is működnek. Kéthelyen például két otthon is a kiváltásra ítélt intézmény szomszédságában, attól alig 100 méterre épül.
