Pénztermelő ötletek

Téved, aki azt hiszi, hogy garázscégek csak Amerikában léteznek. Az egyik legígéretesebb hazai startup az orvosok és nővérek kézfertőtlenítését ellenőrző „kézszkenner”, a Hand-in-Scan kifejlesztőihez látogató a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyik udvarában is egy garázsajtó előtt találja magát. A hatalmas kapun egy kis személyi bejárat van, az is zárva. Csengő, kaputelefon sehol. Biztosan valami rafinált módon lehet jelezni – gondoljuk, de nem tudunk rájönni, mégis hogyan, ezért felhívjuk Haidegger Tamást, a vállalkozás vezetőjét.

– Kopogni kell – mondja nevetve –, ilyen egyszerű.

Tényleg hangárszerűségben vagyunk, amit jópofa dizájnnal alakítottak át a Műegyetem egyik innovatív műhelyévé. A kézszkenner pedig mintapéldánya a startup cégeknek, hogyan lehet egy egyszerű ötletből majdan nemzetközileg is ígéretes terméket fejleszteni.

– Infekciókontrollosként dolgoztam egy kórházban, és ott láttam, hogyan ellenőrzi a nővér a kézmosás minőségét – mondja Haidegger Tamás kollégája, az ötletgazda Lehotsky Ákos, mindketten egészségügyi mérnökök. – Az orvosok és a szakszemélyzet kezet mos egy jelölőanyaggal ellátott kézfertőtlenítővel, majd a nővér egy speciális UV-lámpával megvilágítja a tenyerüket és az ujjaikat. Ha alapos volt a fertőtlenítés, akkor az egész kéz világít, a nővér pedig megfelelőnek minősíti a kézmosást. Ha nem, akkor meg kell ismételni a bemosakodást.

Lehotsky Ákosnak azonban feltűnt, hogy a professzor keze valahogy mindig tiszta, talán azért, mert ő volt a legalaposabb, vagy a nővér nem merte visszaküldeni. A kórokozók nem ismerik a hierarchiát, így jött az ötlete: mi volna, ha kifejlesztenének egy gépet, amely jelezné, hogy „rendben, mehet tovább”, vagy „vissza a kézmosóhoz”, illetve azt is, mely területet kell még átdörzsölni a kézfertőtlenítővel. Modernizálnák tehát az ősi módszert, amikor szénporral kenték be a sebészek kezét, és vakon addig kellett sikálniuk, amíg az el nem tűnt róla – a szabad szemmel láthatatlan baktériumokkal együtt.

Megvolt az ötlet, de ez még nem elég, meg kellett vizsgálniuk, valóban fontos problémára ad-e megoldást, mert ez határozhatja meg, hogy lesz-e kereslet a termékükre. A kórházi fertőzések legnagyobb része nem a műtőben keletkezik, hanem a viziteknél és az ápolás során, amikor egyik betegről a másikra viszik át a kórokozókat. Az egészségügyiek pedig a gumikesztyű adta hamis biztonságtudatban gyakran nem mosnak rendesen kezet, holott a kesztyűkön szemmel nem látható mikroszakadások lehetnek.

A startup cégeknek egy másik elvárásnak is meg kell felelniük – egy hightech megoldást is kínálniuk kell, mert a vásárlónak azt kell éreznie, hogy modern, XXI. századi berendezést vásárolt.

Felfedezés mint egyetemi feladat

A startup világ újabb jellegzetessége, hogy mindez egy egyetemi feladat keretében zajlott, Lehotsky Ákos másoddiplomás képzésén nyújtotta be az ötletét, Haidegger Tamás volt a konzulense, szövetkeztek hát az ötlet megvalósítására. Kellett egy szoftveres is a csapatba, ezért hallgatói témaként kiírta a szoftverfejlesztést. „Házi feladatként” fogott hozzá a marosvásárhelyi Nagy Melinda a programíráshoz, és lett a csapat harmadik tagja. Korábbi tanárát, Szilágyi Lászlót azért vonták be a fejlesztésbe, mert ő doktori kutatásai során is „foltokat”, igaz, akkor agytumorokat keresett számítógépes programjával.

Orvosi szempontból persze ég és föld a távolság egy nozokomiális fertőzés megelőzése és egy agydaganat diagnosztizálása között, műszaki szemmel nézve viszont inkább a hasonlóságok tűnnek fel… Így kezdődött a csapatépítés, s amikor az egyetem dékánjának elmesélték a terveiket, azt kérdezte: miért nem szabadalmasítják? Rögtön felajánlotta, hogy az egyetem felkarolja az ötletet, és a bejegyeztetés költségeit is átvállalja tőlük.

S itt érkeztünk el a startup probléma lényegéhez. A jól eladható ötletek termékké alakítása egy idő után elképesztő mennyiségű pénzbe kerül. Ezen a ponton dől el, hogy valódi innovációvá válnak, vagy bekerülnek egy fiók mélyére, a kiötlőkből pedig sikeres vállalkozó vagy meg nem értett zseni lesz-e.

Tőkés kerestetik

A Forbes magazin decemberi számának százas listáján 11 egészségügyi, egy gyógyszer- és 8 biotechnológiai ígéret található, ezeknek sikerült az első fontos lépést megtenniük – találni befektetőt az ötletük felkarolására. Az Európai Unió is segítséget nyújt, mert úgy vélik, az európai gazdaság problémáinak egy része abból adódik, hogy a szabadalmak nehezen jutnak el a megvalósításig. A pénzt ez esetben nem hagyományos pályázaton, bürokratáktól kell kérvényezni, akiknek lassúságához csak a körülményességük mérhető. Különös konstrukciót hoztak létre, a pénzt tőkések és az unió közösen adják össze. Tízegységnyi tőkéből hetet Brüsszel, hármat pedig egy (vagy inkább több) tőkebefektető tesz hozzá, hogy abból új vállalkozásokat hozzanak létre, vagy meglévőket korszerűsítsenek, és persze innovatív ötleteket támogassanak. S nem aprópénzzel, a 2010-ben útnak indult magyar Jeremie program 130 milliárd forinttal gazdálkodik.

De hogyan választja ki egy befektető, melyik céget támogassa? Lantos Csabát, a fővárosi Róbert Károly Magánklinika, a Főnixmed és Nógrádgárdonyi Főnix Kastélyszanatórium, valamint a vese- és epekőzúzással foglalkozó UVEK Kft. tulajdonosát kértük meg a folyamat leírására. Ő ugyan önállóan nem indult el a Jeremie programban, mert „a saját pénzével, és nem másokéval szeret játszani”, de kisebbségi tulajdonrésze van egy alapban, egy másikban pedig igazgatótanácsi tagsága. Saját egészségügyi holdingja azonban rendszeresen fektet pénzt ígéretes ötletekbe.

Lantos szavai alapján a befektetőt leginkább egy könyvkiadóhoz lehet hasonlítani, akihez kézirathegyek érkeznek, és el kell döntenie, melyik kötetet adja ki. Csak éppen itt nem regények, hanem ötletek futnak be. A befektető nem találkozik mindegyik feltalálóval, vannak emberei, akik előválogatják, előszűrik ezeket. Lantos Csabához személyesen így is évi száz startup-gondolat jut el, és nagyjából kettőbe fektet be. Sikernek azt tartja, ha öt évvel ezt követően „kifekteti” a pénzét, vagyis a felépített céget továbbértékesítik. Méry nevű házi vércukormérő eszköze például tavaly közel egymilliárdos árbevételt, és 50-60 millió forint közötti adózott eredményt hozott. A vércukormérő technikailag fejlett eszköz, de világrengető újítás nincs benne. Lantos azonban nem bánja, mert a nagy ötletek óriási befektetési kockázattal járnának, igaz, sokat is hozhatnak, ha bejönnek. „Én alacsonyabb hozammal is megelégszem, de szeretem a biztosat” – fogalmaz. A vércukormérő sikerében a Jeremie alapok is ott vannak, mert az ötletgazdáknak onnan is sikerült tőkét bevonniuk.

A feltalálók nem mindig kedvelik a befektetők kényelmét szolgáló megoldásokat. Letoha Tamás, az Év példaképe nevű díjat a napokban elnyerő szegedi orvoskutató csaknem sértőnek találta, hogy esetében egy 25 éves, a biotechnológiához mit sem értő kezdő dönthetett arról első körben, hogy támogatja-e a vállalkozását. Nem is jutott el a Jeremie-ig, pedig Letoha nem mondható éppen sikertelennek, korábban több mint ezer jelentkező közül került be az Európai Befektetési Verseny döntőjébe az Alzheimer-kór gyógyítását célzó ötletével. A világ nagy gyógyszercégeinek tőkealapjai és Európa legnagyobb befektetői által létrehozott megmérettetésen az élettudományok kategóriájában a legígéretesebb 25-be választották.

A siker receptje: legyen a találmány egyszerű és nagyszerű

A befektetőnek meg kell értenie egy találmány lényegét, az ötletgazdának pedig képesnek kell lennie közérthetően elmondani, miről is van szó. A daganatos sejteket az egészségesektől műtét közben megkülönböztetni képes onkokés vagy a kézszkenner nagy előnye, hogy még egy óvodás is érti a hasznát. Nehezebb dolga van egy ügyvéd vagy közgazdász végzettségű befektetőnek, ha arról kell döntenie: vajon a sejtek anyagcsere-folyamatait, az úgynevezett autofágiát képes-e befolyásolni egy molekula vagy fehérje.

A feltalálók legnagyobb félelme, hogy a gonosz befektető kivásárolja őket a saját találmányukból, és lefölözi az egész hasznát. Óvatosan kell üzleti angyalt választani, nehogy ördög váljék belőle. Nemcsak a befektetőnek kell mérlegelnie az újító felkészültségét, de az ötletgazdának is az üzletember képességeit, emberi minőségét. Az onkokés okosan választott, és az „angyal” olyan lelkes volt, hogy újabb pénzembereket is meggyőzött. A kockázatos ügyleteket nem kedvelő Lantos Csaba is befektetett végül ötvenmillió forintot az ötletbe, amikor egy hosszú vitorlásúton „angyalszárnyak suhogását” hallgatta.

A kézszkenneresek más utat választottak, ők egy osztrák kutatóintézettel szerződtek először, amely állami pénzzel segítette az ötleteiket. Azóta már Szingapúrba is eljutottak, meglehetősen kalandos úton. Egy budapesti állásbörzén találkoztak szingapúriakkal, benyújtottak egy motivációs levelet, így nyílt három magyarnak lehetősége egy hétig tanulmányozni a kinti robotsebészeti labort, és megismerkedni a vezetőjével. Később ezt a kapcsolatot kihasználva együtt pályáztak Szingapúrban. A gyorsan fejlődő ázsiai országban nem a „szépek vagytok, okosok vagytok, de pénz, na, az sosem lesz erre” típusú válaszokat hallgatták. Egy kórház összes dolgozóinak felmérésére kaptak megbízást még 2011-ben. „Nem fizettek érte, de beengedtek minket” – mondja a projektvezető. A nemzetközi referencia nagyon fontos, de ehhez négy új eszközre is szükség volt, ezek megépítésére gyorsan össze kellett kalapozni a pénzt, ez volt az első komolyabb üzleti próbatétele a csapatnak.

Az újítóknak sok türelemre is szükségük van, mert ugyan a döntően holland tőkéből létrehozott DBH nevű alap támogatta őket, de a kifizetés egy személyi változás miatt hónapokat csúszott. Mégsem tartottak tőle, hogy ellopják az ötletet, mert bíztak benne, hogy egy befektetőnek sokkal inkább érdeke támogatni egy ígéretes innovációt, mint kockáztatni a jó hírét. Emellett addigra megvolt a szabadalmi védettségük, és a több ezer kielemzett kézről készült fotó akkora előnyt biztosított számukra, hogy joggal remélhették: olcsóbb az ötletüket megvenni, mint lemásolni. Nemsokára megindulhat a gyártás, s fontos referenciaként bekerülhetnek a Semmelweis Egyetem mellett más klinikákra is. Harmincas előrendelésük van Amerikából; Hollandiából, Németországból, és Ausztriából pedig potenciális disztribútorok jelentkeztek.

A befektetőknek is önmérsékletet kell tanulniuk, mert hiába szeretnének minél nagyobb részt kihasítani a projektcégből, nem tarolhatják le a céget, a feltaláló érdekeltségét nem szabad elvenniük, hiszen nála elszántabban senki sem támogatja a termék kifejlesztését.

Attól azonban, hogy immár vannak lehetőségek, még nem váltunk a lehetőségek országává. Lantos Csaba szerint az egészségügyben annyira kockázatos befektetni, hogy az egyetemek számára nem a 7–3, hanem a 9–1 arányban támogatott forrásokra lenne szükség. Haidegger Tamás szerint baj, hogy az egyetemeken egy szó sem esik arról, hogyan kell egy üzleti tárgyaláson viselkedni, megírni egy szerződést, pedig az orvosok vagy a mérnökök jó része a diplomaosztás után rögtön vállalkozóvá válik.

Szerencsére most már vannak innovációs versenyek, és léteznek üzletfejlesztési kurzusok is például a Műegyetemen, a Semmelweisen. Ám az ötletgazdák még mindig arra panaszkodnak, hogy nálunk lassabban haladnak a dolgok. „A barátaim Kaliforniában már 10-15 millió dolláros befektetési körnél tartanak, mi kétmilliót szeretnénk bevonni a közeljövőben” – mondják a kézszkennelő kifejlesztői. Az utóbbi négy évben sokat fejlődött a startup világ, de ettől ez még nem Amerika – gondoljuk, miközben bezárják mögöttünk a garázsajtót.

[Az írás teljes verzióját a Medical Tribune következő számában olvashatják.]