Paul Haggis: Ütközések

Tripla záróvonal

A női egyenjogúság és az eutanázia kérdésének játékfilmes házasítása után azt hihetnénk, a forgatókönyvíró Paul Haggis nem tud még egyszer meglepni bennünket. Pedig a Millió dolláros bébi írója öt kerek évig készült saját rendezői debütálására, mely szerencsés – vagy inkább szerencsétlen – módon éppen az előkészítés éveiben kapott megdöbbentő és szomorú aktualitást. A nagyvárosi rasszizmus és a 9/11 utáni paranoia problémáját boncolgató, szövevényes szerkezetű Ütközések 1999- ben kevésbé tűnt volna hihetőnek, holott a történet alapvetése már akkor is „két lábon állt” Los Angeles soksávos útjain: a guruló fémburkokba csomagolt városlakók egyedül koccanásokkal, közúti ütközésekkel küzdhetik le a közöttük lévő távolságot.
Amerika soha korábban, még a polgárháború idejében sem tűnt ilyen barátságtalan helynek. Hiába áll ki Mel Gibson (A passió) és több ezer pingvinimádó (A pingvinek vándorlása) a republikánus értékek és az aktuális kormányzat mellett, a hagyományosan demokrata Hollywood ritka kedvezőtlen képet fest a tengerentúli helyzetről. Cannes-ban Tarantino Arany Pálmát adományoz Michael Moorenak, közvetlenül a 2004-es elnökválasztás előtt elkészül A mandzsúriai jelölt remake-je, Paul Haggis pedig, aki korábban olyan ártatlan tévésorozatokat írt, mint a Different Strokes és a The Love Boat, az év legnyugtalanítóbb társadalmi tablóját festi celluloidra. A Robert Altman (Rövidre vágva) narratív újításaként jegyzett, öszszekapcsolódó szálakon futó dramaturgia Paul Thomas Anderson (Magnólia) és Steven Soderbergh (Traffic) után Haggist is megihlette, és ő – az utóbbi drogdráma vertikális- szociális tablóját a tévésorozatokban tanult feszes jelenetépítéssel összeboronálva – érzelmi hullámvasutat emelt az angyalok városának közlekedési csomópontjai fölé.