Párbeszédre van szükség

Az elmúlt évben a gyógyszerpiac szabályozásának változtatásával a kormány elérte célját; a sokat hangoztatott maastrichti követelményeknek és konvergenciaprogramnak eleget téve a gyógyszerkassza első ízben nem lépte túl a költségvetési törvényben előirányzott gyógyszer-támogatási keretet. A gyógyszerek támogatása 2006-hoz képest közel 17 százalékkal, a teljes gyógyszerforgalom tekintetében 8 százalékkal csökkent, a lakosság összkiadása pedig (az OEP és az IMS adatai szerint) 14 százalékkal nőtt.

A gyógyszergyártók negyedévenkénti kötelező internetes árcsökkentési versenye és a negyedévenkénti támogatás-felülvizsgálatok következtében változtak a terápiás csoportokon belüli referenciakészítmények – az orvosok zavarodottságánál csak frusztráltságuk volt nagyobb: sokan úgy gondolták, az új árak függvényében módosítaniuk kell betegeik gyógyszerelését. Tovább fokozta a zavart, hogy ennek megfelelően az egyes számítógépes programokban a színezések is havonta változtak, de mint korábban már elmondtuk, a piros-sárga-zöld mezők csak a térítési díjak különbségeit jelezték, arról nem adtak információt, hogyan kerülhető el a kilátásba helyezett büntetés, s tudomásunk szerint ilyen szoftver a mai napig sem létezik (lásd: Mire jó a vényfelíró szoftver? Medical Tribune 2007. szept., V. évf. 19. sz., 7. oldal). Az átállítások nemcsak a betegek bizalmát és az orvos-beteg kapcsolatot rombolták, de semmibe vették az orvosok szakmai kompetenciáját is – a gyógyítás azon szabályát, miszerint ha a beteg egy gyógyszerre jól reagál, ne változtassunk a terápiáján. Tapintatlannak tűnhet, de logikus a kérdés: fontos-e, és kinek fontos, hogy a beteg jól legyen? A gyógyszerek közti váltás, különösen, ha eközben hatóanyagváltás is történik, lehet, hogy megtakarítást eredményez a gyógyszerkasszának, de egészen biztosan nem előnyös a betegnek. A törvényekben és a rendeletekben nem szerepelnek egészséggazdaságossági számítások, az egészségnyereség mint fogalom fel sem merül.
  A terápiás fixesítés kiterjesztése miatt számos gyógyszer kikerült a támogatotti körből (ha egy hatóanyagcsoporton belül egy készítmény ára 20 százalékkal magasabb, mint a legalacsonyabb ár, a készítmény elveszíti a tb-támogatást, ún. delistázásra kerül), és ha a készítménynek nem volt vagy nincs generikus változata, illetőleg az(ok) is delistázásra került(ek), akkor az adott hatóanyagot csak más hatóanyagot tartalmazó gyógyszerrel lehet helyettesíteni. Ily módon nemegyszer új, innovatív vagy mással nem helyettesíthető szerek tűntek el a gyógyítás palettájáról.
  2008 elejére a gyógyszergyártók tartalékai az egyéves árverseny nyomán kimerültek, a 2007 decembere és 2008 áprilisa között bejelentett árcsökkentések 67 százaléka már 5 százalék alatti volt (513 készítmény ára csökkent, ebből 8 készítményé 50 százaléknál nagyobb, 172 készítményé 5 százaléknál kisebb, 174 készítményé 1 százaléknál kisebb mértékben; ez utóbbi többnyire 1-2 forintos termelőiár-beli különbséget takar, forrás: www.oep.hu).
  Székely Krisztina, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke a szervezet április 24-i rendezvényén hangsúlyozta: az elmúlt esztendőben teljességgel megszűnt a párbeszéd a tárca és a gyártók, valamint a szakma képviselői között, s ez is közrejátszott abban, hogy a gyógyszergazdaságossági törvény által bevezetett intézkedések egy részénél az egyeztetések hiánya a szövegezés pontatlanságához, félreérthetőségéhez vezetett, a törvény több ponton alkotmányosan is vitatható. Dr. Jákó Kinga, a Semmelweis Egyetem orvosigazgatója pedig a rendelettel kapcsolatban megemlítette: nagymértékben megnövekedtek az orvosok adminisztrációs terhei és gyógyszerfelírási kötöttségei, s bár történtek kiigazítások (lásd: Módosul a „korbácsrendelet”, Medical Tribune 2008. március 13., VI. évf. 5. sz., 5. old.), a 17/2007. kormányrendelet beígért hivatalos tartalmi módosítása a mai napig nem látható. (Jól jelzi egyébként a jogalkotó bizonytalanságát, hogy a szankcionálás időpontjának életbe léptetése folyamatosan későbbre tolódik, jelenleg 2008. október 1-jére.) Noha valamennyi érintett szakmai szervezet szóvá tette a jelenleg hatályban lévő rendelet orvosszakmai, etikai, jogi, farmakológiai, egészség-gazdaságtani és költségvetési hibáit, fölvetéseik jórésze megválaszolatlan maradt.
  Jákó Kinga részletesen kitért az intézmények és ezen belül is az egyetemek sajátos helyzetére, tudniillik hogy a szakellátásban dolgozók büntetését a szolgáltatónak kell majd fizetnie. Az egyetemek a progresszivitás csúcsán álló intézmények, de ezt a politika és a finanszírozás teljesen figyelmen kívül hagyja. Az egyetemi klinikákra túlnyomórészt súlyos, krónikus és ritka betegségben szenvedők kerülnek, akiknek gyógyszerelése egyedi, költségesebb és gyógyszereiket nem lehet váltogatni. A szakellátásban dolgozók jogosítványt kaptak az „sz” jelzésű gyógyszerek felírására és arra, hogy magasabb támogatással rendeljenek gyógyszereket. Az egyetemek tehát a szakellátó intézmények országos átlagát is túlszárnyalják.
  A Semmelweis Egyetemre minden hónapban 730 papírlapból (sic!) álló jelentés érkezik az OEPtől (az első félévi csomagot lásd az igazgató asszony által készített fényképen) arról, orvosai az egyes ATC-csoportokban az országos átlaghoz képest mennyi tb-támogatást utalványoznak, de arról nem kapnak felvilágosítást, hogy az orvosok milyen összegű tb-finanszírozást utaltak és milyen konkrét gyógyszerek rendelésével lépik túl az átlagot; az adatok transzparenciája nem biztosított. Kilátásba helyezett büntetésként a szolgáltatónak finanszírozása meghatározott százalékát kellene visszafizetnie, nem világos azonban, melyik kassza képezi az elvonás alapját. Mivel a Semmelweis Egyetem B súlya 20-32 százalékkal múlja felül az országos átlagot, a büntetés címén történő forráskivonás számításaik szerint elérheti az évi 1 milliárd forintot, ami rendkívül nagy összeg, tekintve hogy az egyetem évi 3 milliárd forintot fordít fekvőbetegeinek gyógyszerelésére.
  Sokszor felrótt szakmai kifogás továbbá, hogy a rendelet a molekulákat ATC-csoportok alapján hasonlítja össze, miközben az orvos nem ATC-csoport szerint, hanem a beteg gyógyulása érdekében rendel gyógyszert. A beteg választási lehetősége – ami egyébként alkotmányos alapjoga – így teljesen kiiktatódik a rendszerből, hiszen az orvos, ha nem akarja, hogy megbüntessék, kénytelen felülbírálni a beteg korábbi terápia folytatására irányuló kérését. A rendszer egyik legnagyobb hibája, hogy az egészségnyereséget egyáltalán nem szerepelteti szempontjai között, pedig könnyen lehet, hogy az új innovatív szerekkel eredményesebb és gyorsabb lenne a gyógyulás. A bevezetett intézkedések hatására a betegek anyagi terhei nőnek, gyógyulási esélyei pedig romlanak. A kassza kordában tarható, de mindenképp a beteg a vesztes. Vagyis mindannyian, ha megbetegszünk.
  Székely Krisztina szerint a bevezetett intézkedések hatása valójában nem más, mint forráskivonás az egészségügyből, ami a jelenlegi egészségügyi mutatók mellett különösen veszélyes. Európai összevetésben Magyarországon az egyik legalacsonyabb a születéskor várható élettartam (és az elmúlt negyven évben hazánkban emelkedett a legkevésbé), messze elmaradva a GDP alapján remélhetőtől. Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete szeretne visszatérni a tárgyalóasztalhoz; partneri együttműködést és ismét párbeszédet kezdeményez a majdan kinevezendő új egészségügyi miniszterrel. Ezt szeretné minden szakmai szervezet is: párbeszédet, szakmai alapokon történő döntést, hogy megakadályozzák a lakosság egészségi állapotának további romlását, ami kedvezőtlen hatást gyakorol a nemzeti termelékenységre (GDPre) is. „Minden résztvevő tudomásul veszi a finanszírozás korlátait, de az egészségpolitikának az egészséggel, a gyógyítással és a prevencióval is foglalkoznia kell” – hangsúlyozta az elnök asszony, majd hozzátette: „A rövid távú, fiskális gondolkodás helyett egy kiszámítható és hosszú távon fenntartható, transzparens gyógyszerárazási és -támogatási rendszerre van szükség, és újra kell indítani a népegészségügyi programokat.”
  Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatásán a Parlament Egészségügyi Bizottságában április 29-én, lapzártánk után a korbácsrendeletet jogilag és etikai szempontból is aggályosnak mondta és felülvizsgálatát ígérte.