Ötévente írnak le egy-egy újabb evészavar-típust

A kétnapos tanácskozásra a legkülönfélébb szakértőket várják, hiszen összetett kórképekről van szó, amelyek kialakulásában egyaránt játszanak szerepet biológiai, pszichológiai, valamint társadalmi-kulturális tényezők.

Mint Túry Ferenc professzor, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója kifejtette, óriási fogyasztási nyomás nehezedik a modern társadalomra. A fogyasztás mellett ugyanakkora kívánalom a karcsúság, amelynek eszményképét elsősorban a média, a zenei klipek közvetítik. Közrejátszanak azonban más tényezők is, például a játékok: a serdülő lányok között, akik 5-7 éves korukban szinte kizárólag Barbie-babával játszottak, jelentősen megnőtt azok száma, akik elégedetlenek testalkatukkal, vékonyabbak szeretnének lenni.

Az evészavarok három legismertebb típusa az elhízás, a kóros soványsággal járó anorexia és a falási-hányási ciklusokkal jellemezhető bulimia. E zavarok gyakori volta népegészségügyi kérdést is jelent, hiszen a kifejezett elhízás a hazai felnőtt népesség ötödét érinti. Egy 1994-es felmérés szerint a magyar lakosságnak 13-14 százaléka volt kifejezetten elhízottnak tekinthető, majd 2000-re számarányuk elérte a 20 százalékot.

Európai összehasonlításban Magyarország a középmezőnyben van: a "legsoványabbnak" Olaszország tekinthető, ahol 10 százalék körüli az elhízottak aránya. A "legsúlyosabb" viszont Görögország, ahol az elhízottak aránya eléri a 30 százalékot. Az elhízás okai között sokszor belgyógyászati kórkép húzódik meg, de lényegesek a lelki okok is.

Magyarországon az anorexiás és bulimiás betegek száma becslések szerint 30-50 ezerre tehető. Az anorexia nervosa 1873-ban lett önálló kórkép, s ekkor kezdett el tulajdonképpen hódítani a karcsúság eszményképe, amelyre példaként Túry Ferenc Sissi királyné 50 centiméteres darázsderekát említette.

A bulimiát 1979-ben írták le önálló kórképként, de 1990 óta pedig gyakorlatilag ötévente írnak le egy-egy újabb evészavart. Túry Ferenc a modern evés- és testképzavarok közül kiemelte a korábban fordított anorexiának is nevezett izomdiszmorfiát, amelyet 1993-ban írtak le. E kórkép tünetei éppen a fordítottjai a női anorexiához képest: igen izmos, testépítő férfiakra jellemző, akik vékonynak tartják magukat, s nagyobb testméretekre törekszenek, sokszor anabolikus szteroidokkal segítve az izomtömeg növelését. E zavar egyik válfaja a testzsírfóbia, amely hátterében attól való félelem húzódik meg, hogy túl magas a test "zsírtartalma". E betegek szigorúan zsírmentes és kényszeres étrendet követnek, amelynek mindent alárendelnek. Hazai adatok szerint az izomdiszmorfia a testépítők 4-5 százalékánál fordul elő, s közülük igen kevesen fordulnak orvoshoz, hiszen a környezetet, a családot nem zavarja, hogy a fiú kényszeresen edz - ez még mindig jobb, mintha drogozna, vagy anorexiás lenne.

A Magatartástudományi Intézet igazgatója az új keletű zavarok közül kiemelte az orthorexia nervosát is, amelyet 1997-ben egy ebben a kórképben szenvedő amerikai orvos, Steven Bratman írt le. "A kórkép, amelyet egészségesétel-függőségnek is neveznek, az egészségre való törekvés paradoxonjának is tekinthető. A betegek csak egészséges, vagy annak tartott ételeket fogyasztanak, sok időt töltve a táplálék beszerzésével és elkészítésével" - magyarázta a professzor. Általában a 30 évesnél idősebbek, tanultak és középosztálybeliek közül kerülnek ki.

Hozzátette: az evészavarok növekvő gyakorisága és súlyossága a pszichiátriai ellátórendszer fejlesztését indokolja. Míg Nyugat-Európában és Észak-Amerikában számos evészavar-klinika működik, Magyarországon mindössze 3-4 osztályon folyik megfelelő ellátás. Túry Ferenc kitért a 2007-ben bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) újbóli megnyitásával kapcsolatos kormányzati tervekre is. "Óriási szükség lenne az intézetre, amely alapvető a hazai pszichiátria szempontjából" - hangsúlyozta Túry Ferenc.