Összetett kockázatcsökkentés

  Folytatás az 1. oldalról

  A világon először Magyarországon valósult meg – a metabolikus szindróma jelentőségét hangsúlyozó hazai szakemberek, az egészségügyi kormányzat és a Sanofi-Aventis gyógyszervállalat együttműködésének eredményeként – a komplex kardiometabolikus ellátórendszer, amelynek feladata a nagy kardiometabolikus kockázatú betegek megtalálása, valamint az érintettek komplex menedzselése. Ez több a hagyományos értelemben vett kezelésnél. A hipertónia, a kardiovaszkuláris betegségek, a stroke, a cukorbetegség szempontjából különös veszélyt jelentő rizikó összetettsége miatt a kórállapot összetett kezelést igényel, amelyben a szakorvosoknak (kardiológus, diabetológus, lipidológus és hipertonológus), a dietetikusoknak, a gyógytornászoknak és az életmódváltozásban segítséget nyújtó pszichológusoknak is nélkülözhetetlen szerepük van. Ezek a szakemberek együtt, közösen dolgoznak majd a központokban, időt, költséget takarítva meg. A betegek elfelejthetik a felesleges utazgatást az egyes ellátóhelyek között, és jóval egyszerűbben hozzájuthatnak a komplex ellátáshoz, amely nem betegségük egyes komponenseit, hanem kórképük egészét szem előtt tartva biztosít számukra megoldást. A 29 Kontroll- Pont (listájukat lásd a keretben) néhányának másfél éves működése során jelentős eredményeket ért el, egyszerűbbé, gyorsabbá, a biztosító számára olcsóbbá, az eddig kezelt közel ezer beteg számára pedig kényelmesebbé tette az ellátást. A Kardiometabolikus Prevenciós Centrumok célja a küszöbérték (ATPIII kritériumrendszere szerint nőknél 88 cm, férfiaknál 102 cm) feletti haskörfogattal rendelkező betegek további szűrése, a társult rizikófaktorok és a kardiovaszkuláris kockázat mértékének felmérése, valamint ennek megfelelő beavatkozás – gyógyszeres kezelés, életvezetési oktatás, tanácsadás és követés. A beavatkozások azt szolgálják, hogy elérjék a célértéket az összes rizikófaktor esetében.
   A centrumok szakmai felügyeletét egy tudományos, multidiszciplináris testület, a Magyar Kardiometabolikus Alapítvány végzi. Az ICCR (International Chair on Cardiometabolic Risk) alszervezeteként 2007-ben alakult intézmény feladata a szakmai protokollok kidolgozása és a végrehajtás felügyelete, a terápiás irányelvek összeállítása, az epidemiológiai programok koordinálása, a továbbképző tanfolyamok szakmai felügyelete.
  Az egyes centrumok tevékenységét a centrumvezető fogja össze. Az ő feladata a szakorvosok és a szakszemélyzet munkájának koordinálása, közreműködés az infrastruktúra kialakításában, a szakmai protokollok szerinti betegellátás szakfelügyelete, a centrum körüli oktató tevékenység irányítása és az epidemiológiai program helyi megvalósítása. „A centrumvezető munkája a karmesteréhez hasonló – mondta az ünnepségen Farsang Csaba professzor –, aki csak egy jó zenekarral tudja megvalósítani a célját”.
    A betegáramlást a diplomás ápolók irányítják. A centrumokba kerülőkről irányított anamnézist vesznek fel, a vonatkozó irányelvek alapján elvégzik a kockázatbesorolást, összesítik a laborleleteket, kiegészítik biometriai (testtömeg, testmagasság, haskörfogat) és vérnyomásméréssel, illetve a domináló rizikóstátus szerint a megfelelő szakorvoshoz irányítják a beteget.
   A centrumokba háziorvosi beutalás útján juthatnak el az érintettek, de közvetlenül is felkereshetik a központokat.

   Miért éppen nálunk?

   A kardiometabolikus centrumok létrejötte kiemelkedő jelentőségű – nemcsak hazánkban, hanem Európában és a világon is. Előttünk kizárólag a mozgalom elindítói járnak: Kanadában már létezik a kardiometabolikus centrumok hálózata. Létrejött ugyan a nemzetközi és az európai tanács (ennek jelenlegi vezetője Farsang Csaba professzor), de maga a hálózat sehol nem valósult még meg. Azzal, hogy a hipertónia, a kardiológia, a diabetológia és a lipidológia szakellátás egy helyre kerül, ráadásul kiegészülve a dietetikussal, a gyógytornásszal és a koordináló nővérasszisztenssel (aki felméri a rizikószintet, elvégzi az EKG- vagy az ABPM-vizsgálatokat, megméri a boka-kar indexet, tanácsot ad stb.), nemcsak a „betegút” rövidülhet vagy válhat szervezettebbé, hanem a háziorvos és a centrum közötti betegadat-átvitel is. Az ehhez szükséges magyar szoftver elkészült, és már engedéllyel is rendelkezik.
   Miért jöhetett létre éppen nálunk? Ez szervezés kérdése, és annak a feltételrendszernek a megléte, ami a Szív- és Érrendszeri Nemzeti Programon (NP) belül rendelkezésre állt. Ennek megfelelően a NP azt hirdette meg, hogy ha csökkenteni szeretnénk a kardiovaszkuláris kockázatot és a halálozást, érrendszeri központok hálózatát kell létrehozni (majdnem a jelenlegi súlyponti kórházaknak megfelelően). Az érrendszeri központokban hasonló feltételekkel dolgozna közösen a kardiológus, a vaszkuláris neurológus, az angiológus, nefrológus, hipertonológus, a lipidológus, a diabetológus és az obezitológus – mint a kardiometabolikus központoknál –, együtt az említett szakdolgozókkal. Ezt 2006-ban hirdettük meg, ennek a modellkísérlete lesz a kardiometabolikus központok hálózata. Emellett a kardiológia és vaszkuláris neurológia, valamint az angiológia szakembereinek közreműködésével létrejön a Vaszkuláris Központok Hálózata is – ez az idei terv. DR. HABIL. KISS ISTVÁN