Oscar Wilde: Bunbury

Premier a Győri Nemzeti Színházban

A tagozatokkal bővelkedő színházakat, köztük a győrit, úgy működtetik, akár egy üzemet. Ez nemcsak a gazdasági, illetve a gazdálkodási kényszernek a következménye, hanem a józan megfontolásé is. Hadd válogasson kedvére a nagyérdemű közönség a balett, az opera, az operett, a musical, a dráma „étlapjának” kínálatából. A színidirektor pedig kénytelen borotvaélen táncolni. Ahhoz, hogy talpon tudjon maradni, „inasaival” hétköznapi bűvészmutatványokat kell bemutatnia. Ugyanakkor nem feledheti, hogy a színház mégsem csak gazdasági, hanem művészi ökonómiát is követel.

A Győri Nemzeti Színház kamaraterme intimitással kecsegtet. Példa erre a legutóbbi premierdarab, Oscar Wilde Bunbury című komédiája. Korcsmáros György, a darab rendezője (a közintézmény direktora), számolva a konzervatív színházbarát nézők ízlésével, a színpadtér adta lehetőségekkel, de mindenekelőtt a színészek tehetségével, jó előadást teremtett. Arra törekedett, hogy az adott, felsőbb társaságbeli angol környezet atmoszféráját, az atmoszférában mozgó karakterek közérzetét érzékletessé, fogyaszthatóvá és emészthetővé tegye. Hogy a játék mégsem tökéletes, az nagyban függ az alakteremtés egymástól eltérő hőfokától, ami sejtelmünk szerint azon áll vagy bukik, hogy a színész belülről, saját energiáiból avagy panelokból építkezik-e. Ha csak ezt a szempontot vesszük alapul, akkor is egyértelmű, hogy a győri premieren a pálmát a hölgyek vitték el.