Oscar-díjas mozi: Frida

Okos, provokatív, szenvedélyes

Frida Kahlót, a mexikói festőnőt csak a '80-as években, a popsztár Madonna szervezte kiállítás nyomán fedezte fel Amerika, miközben hazájában kultikus státus övezi, s egykori otthona zarándokhellyé vált. Politikai, szexuális és művészi értelemben véve is forradalmár volt, aki jócskán megelőzte a korát. Öntörvényűségének és tehetségének érvényesítése azért számít még nagyobb fegyverténynek, mert egész életét a küzdelem jellemezte. Fiatal lányként villamosbalesetet szenvedett, aminek következtében deréktól lefelé megbénult, és műtétek sorozatán esett át, hogy járóképes legyen. Mozgáskorlátozottsága és elhíresült bajusza ugyanakkor nem csorbította vonzerejét. Az okos, provokatív, szenvedélyes természetű Kahlót fél évszázados házasság fűzte a kor legnagyobb freskófestőjéhez, a radikális marxista és javíthatatlan nőcsábász Diego Riverához. Ambivalens szerelmüknek és termékeny szellemi kapcsolatuknak száznál több könyv, valamint szép számú mozi állít emléket. Közülük is kiemelkedik Julie Taymor kétszeres Oscar-díjas filmje, a Frida, amelynek címszerepében Salma Hayek élete legkiválóbb játékát nyújtja. A szintén mexikói származású színésznő tizennégy évesen találkozott először Kahlo folklorisztikus ihletésű, szuggesztív, életigenlésből és kínból táplálkozó művészetével.

A hatás olyan meghatározónak bizonyult, hogy az alakítás kedvéért festeni is megtanult. Hayek a legapróbb gesztusig azonosult az érzékeny, mégis erős lelkű asszonnyal, akinek van bátorsága vállalni önmagát, nonkonformista stílusát és életvitelét, beleértve férje iránti érzelmeit és a mindkét nem képviselőivel, köztük Josephine Bakerrel és Lev Trockijjal folytatott viszonyait is. Ugyanakkor őszintesége megóvta az öncélúságtól, s művészetében tiszta fejjel teremtette meg a fájdalom vizuális költészetét.