Orvoslátogatók – az intézményesített korrupció?
Kik az orvoslátogatók? Miért finanszírozza a gyógyszeripar az orvosi konferenciákat? A kérdéseket a Délmagyar.hu teszi fel Hajnal Ferencnek és egy egykori orvoslátogatónak.
Január 25-én Thaiföldön elhunyt egy kübekházi családorvos. A haláleset körülményeit érdekesnek érezve a sajtó a gyógyszerlobbi felé fordult gondolván: az áldozattá vált orvos külföldi tartózkodása a gyógyszeripar korrupciójának következménye, esetleg vesztegetés? A Délmagyar.hu annak próbált utánanézni, hogyan kerülnek kapcsolatba a gyógyszergyártók a családorvosokkal, mi indokolja az orvoslátogatói rendszert, miért van rájuk szükség? Megszólal egy egykori "gyógyszerügynök" is, hogyan látja a mai helyzetet.
A Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Családorvosi Intézetében Hajnal Ferenccel az orvosok és orvoslátogatók kapcsolatáról beszélt.
"Sem konferenciák, sem tudományos közélet nem lenne, ha az orvosoknak kellene fizetni érte"
– Végtelen szomorú vagyok, ugyanis az elhunyt kedves tanítványom volt, általam nagyra becsült kolléga, aki sok éve segítette oktatási programjainkat térítés nélkül, önzetlenül. De ezen túl is borzasztóan kegyeletsértő az ügy tálalása. Hihetetlen képmutatást, rosszhiszeműséget érzek abban, ahogyan az esethez viszonyulnak egyes nyilatkozók – mondta Hajnal Ferenc az orvoslátogatókra továbbvitt sejtetésekről. – Elsőként le kell szögezni, hogy az orvostudomány nemzetközi szakma, nem lehet független a gyógyszeripartól és az eszközgyártóktól – magyarázta a professzor. Kitért példaként arra, hogy sok nemzetközi konferenciát szervezett, amelyeknek keretében alkalmanként 4-500 francia, belga, portugál háziorvos is érkezett ipari támogatással Budapestre azért, hogy tájékozódjanak, tanuljanak. Ez a fajta konferencia-turizmus a nemzeti gazdaságnak bevétel és a professzor el sem tudja képzelni, hogy egy hasonló tragédia nemkívánatos apropóján a kiutaztató országok médiája ezzel rosszhiszeműen foglalkozna.
Az orvosok továbbképzését, eszmecseréjét a gyógyszer- és gyógyászatieszköz-ipar a világon mindenütt önként támogatja. –1993–1998 között több mint ezer orvosnak tudtunk segíteni a családorvosi szakvizsga megszerzésénél, ami számukra akkor kötelező volt. A képzésért egyetlen forintot sem kellett elkérnünk, mert a gyógyszeripar lényegében egyedül finanszírozta a képzést ellenszolgáltatás nélkül – messzebbre tekintve a "földszintes adok-veszeknél". Nem kell hát a gyógyszerlobbit feketébbre festeni a valóságosnál és nem kell rögtön mindent átszövő korrupcióról beszélni. A világon mindenki tudja és be is ismeri, hogy sem tudományos közélet, sem konferenciák nem lennének, ha az orvosoknak maguknak kellene a részvételüket, képzéseiket fizetniük.
9-12 év tanulás után bruttó 120-140 ezer forintos megbecsültség
Magyarországon az orvosoknak kötelező a szakmai továbbképzés, az állam viszont az utóbbi időben erre egyetlen forintot sem biztosít. Hajnal szavaiból kiderült, hogy szerinte a gyógyszeripar iránti boszorkányüldözés 2006-ban fokozódott, amikor az orvoslátogatók után 5 millió forintos regisztrációs díjat kellett fizetni, holott a gyógyszerfelírás feltételeit korlátozták, büntetéseket helyeztek kilátásba. A látogatásra vonatkozó törvényt az alkotmánybíróság 2008-ban megsemmisítette. 2010-ben azonban újra 5 milliót kellett az orvoslátogatók után fizetni, azonban ezt az összeget a gyógyszeripari cégek levonhatták a K+F (kutatás-fejlesztés) kiadásokból.
– Hogy tisztán lássunk, egy érettségi után 9–12 évet tanult, harminc év körüli szakorvost bruttó 120–140 ezer forinttal "becsülnek meg" ma itthon. A kormány nem tud többet adni az egészségügynek, most pedig egyesek még pálcát törnek felettük, majdhogynem csalóknak állítják be őket – érzékeltette a mai helyzetet a professzor. Hajnal Ferenc többször is kitért arra, hogy a továbbképzések – annak ellenére, hogy az állam kötelezi rá az orvosokat csak a külső, iparági finanszírozásból válhatnak valamivel elérhetőbbé az orvosok számára (míg a 2000-es évek elején az állam évente közel 250 millió forintot juttatott erre a célra a Dél-Alföldre, addig ma ez nulla). Sok évvel ezelőtt a minisztérium kísérletet tett arra, hogy a gyógyszeriparból beáramló szponzori pénzeket saját felügyelet alá vonja – ám a cégek úgy döntöttek, hogy az általuk lyukasnak ítélt zsákba nem tesznek egyetlen forintot sem.
Az EU támogatja a továbbképzésre kötelezett szakembereket, Magyarországon mindenkinek magának kell előteremteni a feltételeket
A beszélgetésből kiderült, hogy az ismertetők nélkül a szektor nemigen tudna működni – az új szerek, technikák hírei nem jutnának el az orvosokhoz, nem tudnának személyes információkhoz jutni, kérdéseikre válaszokat kapni. – Ha szakemberekkel találkoznak a kollégáim sokkal jobban felfigyelnek egy új módszerre, hatóanyagra, mintha száraz szóróanyagot kellene olvasniuk. Mégis, az egészségügy az egyetlen terület, ahol különadóval büntetik a másutt természetes üzletkötői rendszert – mondta Hajnal professzor.
Ma tehát azt várják el, hogy a kötelező továbbképzést az orvosok saját zsebből fizessék, ezzel szemben az EU tagországokban, a környezőkben is, plusz szabadságot, támogatást is kapnak az arra kötelezett szakemberek. Ekkor tért vissza Hajnal a kiinduló pontra: az elhunyt kübekházi orvos kiutazásával kapcsolatban megjelent, hogy egy után-gyártott (generikus) szereket forgalmazó gyógyszergyár állhat az ügy hátterében. A helyzet viszont az, hogy a gyógyszeripari változások során rengeteg generikus készítmény került a piacra – így azonos hatóanyag mellett számos gyártó között ugyanúgy választhat a beteg és a gyógyszerész is, mint az orvos. Ezért kicsi a valószínűsége, hogy egy gyártó olyan komoly hangsúlyt fektetne egy generikus szer reklámozására orvosi körben, ami pedig a jelen sejtetések alapja – bár ő sem gondolja, hogy meg kellene védenie bármelyik piaci szereplő hírnevét. Ha átláthatók és tisztességesek az együttműködési feltételek, az ipari támogatók a rendszer méltó részesei lehetnek: az európai gyógyszerügynökség is így fogadja el a kooperáció gyakorlatát.
"Hajnal Ferenc a kezünkbe nyomta végül egy nemrégen rendezett konferencia szórólapját. A daganatos betegségektől a kardiovaszkuláris kockázatok tárgyalásáig sok témát felölelő, legjobb előadókat felvonultató konferencia közös jellemzője volt, hogy a szekciók védnökei gyógyszergyárak. Megváltozott és nem is mindig igazságos ez a világ, ezt be kell látni – fogalmazott végszóként Hajnal. Felmerül tehát, valóban rossz az nekünk, ha az ipar támogatja a szolgáltatókat?"
