Orvos-beteg kapcsolat: csak süketek párbeszéde?
Ablakon kidobott pénz a felírt gyógyszerek jelentős része: a krónikus betegek alig húsz százaléka szedi még egy év múlva is. Az orvosok legtöbbször végig sem hallgatják betegüket, akik nemcsak nem értik, de meg sem tudják jegyezni a doktortól kapott információkat.
„Amikor elkezdtem az orvosi egyetemet, dédnagymamám egy jófajta nyírségi almás kosarat hozott elém, ami telis tele volt gyógyszerekkel. Kérte, hogy segítsek neki, mire valók ezek a pirulák. Jó tíz éve gyűjtögette már a dobozokat, szinte még érintetlen volt mindegyik, többségüket ráadásul nagyjából ugyanarra a panaszra rendelték. Kérdeztem, Dédi, miért nem szedted be ezeket? Ő meg csak annyit mondott: hát fiacskám, ha ezt mind megettem volna, ma már biztosan nem élnék!”
Ezt a történetet idézte fel a Medical Tribune „Közös nevezőn – compliance, adherence a gyógyításban” című konferenciáján dr. Pilling János, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa, aki a betegekkel való hatékony kommunikációt oktatja a jövő orvosainak. – A betegek hajlamosak elfelejteni, hogy a gyógyulásban nekik is döntő szerepük van. 20 százalékuk ki sem váltja, 10 százalékuk nem veszi be, 60–70 százalékuk nem a rendelt adagban szedi kiváltott gyógyszerét. Az életmódbeli változásokat a betegek 80–90 százaléka nem fogadja meg.
– Felmérések szerint az orvos átlagosan 18 másodperc után szakítja meg páciensét, aki így a panaszai feléig sem jut, és csak arra kérdez rá, amiket ő fontosnak tart. A betegek emellett nemcsak nem értik a kapott utasításokat, de azokat el is felejtik. Az ember rövidtávú memóriája amúgy is legfeljebb 7 dolgot képes megjegyezni, itt ennek többszörösét kellene tárolnunk, ráadásul stresszhelyzetben. Egy szúrópróbaszerű vizsgálatból kiderült: a betegek kilépve a rendelő ajtaján szinte semmire sem emlékeznek.A terápia hatásosságáról, s annak betartásáról könnyebben győzhető meg a páciens, ha előre tájékoztatják a várható mellékhatásokról, vagy ha a javasolt életmódváltás kivitelezhető. Mivel a betegek mind jobban kiszolgáltatottnak érzik magukat, végül az internetet hívják segítségül. Az orvosok pedig sokszor nem is feltételezik a betegekről, hogy meg akarják érteni, amit mondanak nekik. Ráadásul megjelent egy új „idősödő” generáció („woodstocki” korosztály), amelynek lételeme a lázadás, az ő meggyőzésük még több energiát igényelne. – Korábban a beteg és orvosa bizalmas kapcsolatban álltak, utóbbi mindent tudott a pácienséről és annak családjáról. Mára a beteg és a finanszírozott egészségügyi szolgáltató kerül kapcsolatba. Óriási a kommunikációs szakadék, egészen más nyelvet beszélnek, a fő üzeneteket egyik fél sem tudja átadni. Ráadásul az orvosok sokszor azt is figyelmen kívül hagyják, hogy az emberek hetven százaléka képtelen a legkisebb változást is bevezetni az életében – magyarázta Csépe Andrea, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola docense.
Nemzetközi összehasonlításban sem állunk jól. Dr. Molnár Márk Péter, a Corvinus Egyetem kutatója szerint tíz betegből mindössze kettő váltja ki az orvos által rendelt gyógyszert. Ha mégis megteszi, akkor idő előtt abbahagyja, vagy el sem kezdi a pirulák szedését. Míg Finnországban 100 betegből 85, nálunk 29 követi az orvos utasításait.
