Tudomány
Örökletes betegség lenne a bőrrák?
2009. október 13. 10:22
.jpg)
A megnövekedett melanómakockázat részben a géneknek tulajdonítható – erre a megállapításra jutottak két új tanulmány szerzői.
Az egyik tanulmány szerint nagyobb a bőrrák kockázata, ha az embernek az egypetéjű ikertestvére ilyen betegségben szenved, mintha a két- vagy több petéjű ikertestvérének van ilyen rákja. A másik megmutatta, hogy növeli a bőr rákos megbetegedésének veszélyét, ha valakinek a testvérénél vagy valamelyik szülőjénél találtak valamilyen, nem melanóma típusú bőrrákos megbetegedést.
Különböző tanulmányok már jelezték, hogy a melanóma és más bőrrákfélék családon belül terjednek, de nehéz különválasztani a gének és a környezet hatását.
Az ausztráliai brisbane-i Queensland Egyetem kutatói tanulmányukban 125 ikerpárt vizsgáltak, akik közül az egyik testvérnél diagnosztizálták a melanómát. 27 egypetéjű ikerpár közül négynél mindkét testvérnek volt melanómája, a fennmaradó 98 kétpetéjű ikerpár közül viszont csak három esetben diagnosztizálták mindkét testvérnél a halálos bőrrákot.
Ezek a számok azt mutatják, hogy ha az ember egypetéjű ikertestvérének melanómája van, az tízszeresére növeli annak a kockázatát, hogy neki magának is melanómája lesz, miközben a nem egypetéjű ikertestvér durván „csak” kétszeresére növeli ennek esélyét. N. Shekar ausztrál kutató és munkatársai szerint ez azt jelentheti, hogy a megnövekedett melanómakockázat részben a géneknek tulajdonítható. A gének magyarázzák a két ember kockázata közötti különbségek felét.
Egy másik tanulmányban, melyet a Kaliforniai Egyetem munkatársa, Shehnaz K. Hussain és kollégái készítettek, a svéd Családi Rákadatbázis alapján mérték fel a betegséggel élők gyerekeinek és testvéreinek kockázatát bizonyos ráktípusokra. Ők azt tapasztalták, nagyobb valószínűséggel alakult ki többféle bőrrák annál, akinek szülőjénél vagy testvérénél valamilyen típusú bőrrákot diagnosztizáltak. Amikor daganat keletkezett a napnak inkább kitett testrészeken – az arcon inkább, mint a törzsön –, a családi kockázat sokkal erősebb volt. Hussain és munkatársai ezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy egy személy családtörténete segíthet az egyén rákkockázatának tanulmányozásában, a genetikai tanulmányok pedig hasznosak lehetnek a lehetséges célok meghatározásánál a betegség megelőzésében vagy kezelésében.
Mindkét tanulmány a 2009 szeptemberi Journal of Investigative Dermatology-ban jelent meg.
Különböző tanulmányok már jelezték, hogy a melanóma és más bőrrákfélék családon belül terjednek, de nehéz különválasztani a gének és a környezet hatását.
Az ausztráliai brisbane-i Queensland Egyetem kutatói tanulmányukban 125 ikerpárt vizsgáltak, akik közül az egyik testvérnél diagnosztizálták a melanómát. 27 egypetéjű ikerpár közül négynél mindkét testvérnek volt melanómája, a fennmaradó 98 kétpetéjű ikerpár közül viszont csak három esetben diagnosztizálták mindkét testvérnél a halálos bőrrákot.
Ezek a számok azt mutatják, hogy ha az ember egypetéjű ikertestvérének melanómája van, az tízszeresére növeli annak a kockázatát, hogy neki magának is melanómája lesz, miközben a nem egypetéjű ikertestvér durván „csak” kétszeresére növeli ennek esélyét. N. Shekar ausztrál kutató és munkatársai szerint ez azt jelentheti, hogy a megnövekedett melanómakockázat részben a géneknek tulajdonítható. A gének magyarázzák a két ember kockázata közötti különbségek felét.
Egy másik tanulmányban, melyet a Kaliforniai Egyetem munkatársa, Shehnaz K. Hussain és kollégái készítettek, a svéd Családi Rákadatbázis alapján mérték fel a betegséggel élők gyerekeinek és testvéreinek kockázatát bizonyos ráktípusokra. Ők azt tapasztalták, nagyobb valószínűséggel alakult ki többféle bőrrák annál, akinek szülőjénél vagy testvérénél valamilyen típusú bőrrákot diagnosztizáltak. Amikor daganat keletkezett a napnak inkább kitett testrészeken – az arcon inkább, mint a törzsön –, a családi kockázat sokkal erősebb volt. Hussain és munkatársai ezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy egy személy családtörténete segíthet az egyén rákkockázatának tanulmányozásában, a genetikai tanulmányok pedig hasznosak lehetnek a lehetséges célok meghatározásánál a betegség megelőzésében vagy kezelésében.
Mindkét tanulmány a 2009 szeptemberi Journal of Investigative Dermatology-ban jelent meg.
MTI
