Operáció vérrel vagy anélkül

 Volt idő, amikor egyáltalán nem foglalkoztak azzal sem az orvosok, sem a betegek, vajon milyen következményekkel járhat, ha valaki vért, vérkészítményt kap. Ma már világos: a vér életet menthet, a folyékony szövet beadása azonban nem jár kisebb kockázattal, mint a sejtek, szövetek, szervek transzplantációja. Ha a betegeknek ismételten, többször kell vért kapniuk – ilyenek például a művesekezeltek vagy az idült vérszegénységben szenvedők –, a vérnek vagy vérkészítménynek az AB0 vércsoportokon és az Rh-pozitív vagy -negatív faktorokon kívül még mintegy húsz fontos vércsoportban kell megegyeznie a recipiens vérével. Ezeken túl azonban még több száz féle vércsoportot ismer az orvostudomány, amelyekről egyszer kiderülhet, vizsgálni kell(ene) őket idegen vér beadása esetén. (Ma minden olyan beavatkozáshoz, amelyhez nagy valószínűséggel szükség lesz vérátömlesztésre, a betegnek vért keresnek, csökkentve ezzel a

 „nem főcsoport okozta”

 komplikáció lehetőségét.) „A legbiztosabb megelőző intézkedés a vérellátás terén az, ha egyáltalán nem adunk más emberből származó vért a betegnek.” Ez a megállapítás sem teljesen új keletű; az AIDS-járvány kapcsán az Amerikai Egyesült Államokban létrehozott elnöki bizottság egyik 1988-as megállapításából való. Magyarországon 1986-ig csaknem harmincan fertőződtek meg vértől HIV-vel. Ennél magasabb azoknak a száma, akik veleszületett vérzékenységük miatt szükséges VIII-as vagy más faktoroktól kaptak hepatitis C vírusfertőzést; a történtekért csekély állami kártérítést kaptak.