„Közel vannak a választások”
Ezzel magyarázta az egészségügyért felelős államtitkár, miért nem sikerült keresztülvinnie a kormányon a kórházi kancelláriarendszert, írja a Magyar Idők.
Pedig a kicsivel több mint egy évvel ezelőtti hivatalba lépésekor Ónodi-Szűcs Zoltán még magabiztosan nyilatkozott arról, hogy a kórházi gazdálkodás észszerűsítését célzó, ugyanakkor a kórházigazgatói szabad(os)ságot is jelentősen megnyirbáló kancelláriák kiépítéséhez is bírja Orbán Viktor miniszterelnök támogatását. Ez nyilvánvalóan így is volt, ám hiába igazgatott egykor maga is kórházat, nemcsak volt kollégáit, az orvosok tömegeit sem sikerült az ügy mellé állítani. Sőt, azzal, hogy számtalanszor elmondta, az ellátórendszer nem a betegek, hanem a saját érdekeit szolgálja, még maga ellen is hangolta a doktorokat, és a politikában járatlanként nem ismerte fel, hogy mindez milyen következményekkel járhat.
Akkor sem, amikor Lázár János miniszter nyilvánosan is elmondta, nem ért egyet az egészségügyi államtitkár terveivel, mi több, egyenesen úgy nyilatkozott: nem szabad lebecsülni a magyar orvosok érdekérvényesítő képességét, nincs olyan kormány, amely képes lenne függetleníteni magát tőlük, és ő sem szeretne konfliktusba keveredni velük. Így, bár sokan drukkoltunk azért, hogy legyen végre egy egészségügyi miniszter vagy államtitkár, akinek sikerül véghez vinnie átalakítási terveit, már hónapokkal ezelőtt látszott, hogy az egészségügyben most sem lesznek érdemi változások.
Erről azonban nem (csak) Ónodi-Szűcs Zoltán tehet. Felelőssége van benne az egészségügy kulcsszereplőinek, hangadóinak, akik több mint negyedszázada keresztbe fekszenek minden érdemi változtatásnak, és a mindenkori kormányoknak is, amelyek eddig minden egyes alkalommal nem, vagy későn akartak hozzáfogni az egészségügy reformjához. (...)
Az egészségüggyel, betegként vagy hozzátartozóként, előbb vagy utóbb, de mindenki kapcsolatba kerül. Ezt használja ki a mindenkori politika, és ezért reménytelen konszenzust remélni a kérdésben. „…minden politikai párt választást akar nyerni. Amihez csataterek kellenek. És az egészségügy kiváló csatatér…” – fogalmazta meg nemrég tapasztalatait Ónodi-Szűcs Zoltán. Elődje még markánsabb véleményt mondott: „Az egészségügy évek óta a politika csapdájában van, politikai érdekek mentén történt a megítélése, átalakítási kezdeményezése, sikere, kudarca.” Zombor Gábor nem sokkal e nyilatkozata után távozott az egészségügy éléről, és bár egészségi állapotára hivatkozott, a bennfentesek tudni vélték, hogy a valódi ok éppen az előbbiek felismerése volt. Saját maga és ágazata esélyeit vélhetően már Ónodi-Szűcs Zoltán is reálisabban látja, mint egy évvel ezelőtt. A kérdés csak az, ő vajon mit kezd ezzel a felismeréssel.