Onkopszichológiai workshop Ulmban

A „szép szó” nem elegendő

Onkológiai betegek ellátására szakosodott európai és amerikai klinikai pszichológusok és pszichiáterek gyűltek össze júniusban az ulmi orvosegyetem pszichoterápiás klinikáján, hogy áttekintsék a betegekkel folytatott kommunikáció problémáit. Különös hangsúlyt kapott az „élet vagy halál?” kérdése szempontjából meghatározó onkológiai kezelési mód: a csontvelőtranszplantáció.

A brit Lesley Fallowfield számításai alapján egy 40 évig dolgozó klinikai onkológus 150–200 ezer megbeszélést szervez és vezet betegeivel és a hozzátartozókkal úgy, hogy közben a kommunikációs nehézségekre sem képzése, sem munkája során nem készítik fel megfelelően. Márpedig az orvos és a beteg közötti folyamatos párbeszéd alapvető jelentőségű mindkét résztvevő szempontjából. A transzplantációra váró beteg a beavatkozás idején valóban életveszélyben van (ami a vele szoros kapcsolatban lévő hozzátartozókra erős érzelmi, sőt fizikai terhet ró). A műtét során és az azt követő periódusban nem a betegség, hanem a csontvelő-transzplantáció okozza a vitális fenyegetettséget. A folyamat alatt a beteget hetekig elzárják a külvilágtól, leggyakrabban a családtagjaitól is, eközben a kezelők segítségével kell uralni a gyakori és súlyos mellékhatásokat. Az orvos-beteg kommunikáció így a kezelés egyik sarokköve.