Olykor a bizalmi viszony is nehéz teher lehet

Titoktartási kötelezettség helyett mérlegelési lehetőség a pedagógusoknak

Tavaly óta a pedagógusokat is titoktartási kötelezettség terheli. A törvény hatályba lépése óta eltelt fél év alatt azonban kiderült, hogy a szabályozás félreérthető, sőt alkotmányos aggályokat is felvet, ezért várhatóan még idén tavasszal módosítják. A tervezett új változat leginkább a családon belüli erőszakot elszenvedő gyermekeknek adja meg azt a lehetőséget, hogy tanáruktól segítséget kérjenek. Az egyéb bizalmas esetek kezeléséről a pedagógusok maguk dönthetnek, ám nincsenek könnyű helyzetben, mivel a tanároknak máig sincs egységes etikai kódexük.

Sokunkkal előfordult diákkorunkban, hogy valamilyen személyes titkunk az iskolában méltánytalan módon nyilvánosságra került: az egyik tanár az osztály előtt felolvasta egy elkapott bizalmas levelünket, vagy az osztályfőnök „beárult” a szüleinknél. Emlékezhetünk még azokra az időkre is, amikor a tanár szinte a hatóság képviselője volt, és a családok belső ügyeit nem volt tanácsos kiteregetni előtte.

A diákok iskolán kívüli életét ma már – elvben – tiszteletben tartják a pedagógusok, az oktatási minisztérium tavaly mégis úgy látta: a közoktatási törvényben pontosabban meg kell fogalmazni a személyes adatok védelmére vonatkozó előírásokat. A törvény egyik mellékletébe így 2003 nyarán bekerült a tanárok titoktartási kötelezettsége.

Ez gyakorlatilag azonos az ügyvédekre, orvosokra, lelkipásztorokra vagy a pszichológusokra vonatkozó előírásokkal. Holott van egy nagyon fontos különbség az ügyvédek, papok, orvosok, pszichológusok és a tanárok között: míg az előbbi szakmák képviselői minden esetben döntően egy, mégpedig felnőtt személlyel állnak kapcsolatban, a pedagógusnak nemcsak a diákkal, de a szülővel is folyamatos kontaktust kell tartania.