Olivier Assayas: Tiszta

Anyatigris és sárkányfű

Maggie Cheung egy gyermekéért küzdő anyát játszik, aki rocksztár férje drogtúladagolása után le akar jönni a szerről. Az ázsiai díva bizonyára szemkápráztató kungfu-szekvenciák során küzd meg démonaival, majd megtisztulva visszavonul kiskertjébe, és virágcsodákat nevel – gondolná az egyszeri néző. Csakhogy ezúttal nyoma sincsen akcióbalettnek, sem pedig kosztümösdrogos vízióparádénak. A magyar származású Olivier Assayas rendező ugyanis önmagát meghazudtoló realitásigénnyel beszéli el a tisztulni vágyó anya történetét. Cheung egykori férje jutalomjátékot kínál az interkontinentális sztárszínésznőnek, aki maradéktalanul él a lehetőséggel: a lineáris cselekményű, dramaturgiailag egyfedelű történet minden mozzanata szinte tökéletesen tükröződik hatalmas szemeiben. Emily Wang (Cheung) férje, a kanadai rockzenész Lee Hauser nem tiszta. Olyannyira nem, hogy egy kis házastársi összeszólalkozás után – melyet követően Emily autójában ülve, betépve nézi az ipari panorámát – motelszobájában beadja magának az aranylövést. A nő fél év börtönbüntetést kap kábítószer- birtoklásért, ám amikor szabadul, rá kell döbbennie, hogy nem nevelheti fel apósa és anyósa gondjaira bízott kisfiát. A tisztulni vágyó anya kálváriája Párizsban folytatódik, ott ugyanis néhány régi ismerős segítségével terápiás munkát (felszolgálás) és drogmentes baráti társaságot (középvezető nők) talál. Az Eric Gautier francia sztároperatőr (Pola X, Intimitás) gyönyörűen komponált és világított képeivel elmesélt történet a szokványos magányos anyatigris-filmekkel ellentétben nem felszínes, nem szentimentális, a karakterek közötti interakciók mindvégig valóságosak, és még a bemutatott városképek is felérnek egy röpke társasutazással.