Nincs más lehetőség

Folytatás az 1. oldalról

Márpedig a hozzáértés hiánya milliárdokban mérhető veszteséget okozhat a fenntartóknak. A kórházak ugyanis méretük, hierarchikus felépítésük, merev, rugalmatlan struktúrájuk miatt nem tudnak gyorsan reagálni a kialakult helyzetre. Az ágazatban dolgozók változások iránti fogadókészsége az évtizedek alatt megkövesedett viselkedésminták következtében rendkívül alacsony; a szervezeti átalakítások, változtatások végrehajtása lassú, és az átlagosnál is több konfliktussal terhelt folyamat. A dolgozók körében tapasztalható információhiány gátat szab a vezetői döntések gyakorlati kivitelezésének, hátráltatja a mindennapi munkát és felesleges konfliktusokat szül. A rossz, korszerűtlen munkakörülmények, az elavult műszer- és eszközállomány, a kritikán aluli bérhelyzet a dolgozók csökkenő motivációja és a rossz munkahelyi légkör irányában hathat.
  Mindezek ellenére dr. Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának vezetője lát néhány lehetőséget, amelyekkel javítható az intézmények helyzete. Elsősorban a helyi adottságok befolyásolják, hogy a kiélezett helyzetben melyik stratégiát választják a kórházak. A gazdasági társasággá alakulás, a menedzsment kiszervezése, a működtetés privatizációja mellett az intézmények területi és ágazati – például szociális intézményekkel történő – integrációja is olyan alternatíva, amelyet kissé talán alulbecsülnek az intézmények. Emellett Szócska Miklós a kórházvezetőknek őszinte belső kommunikációt ajánl; szerinte visszaüthet, ha trükkökkel, az átalakításban érintettek bevonása nélkül, utasításokkal erőszakolják keresztül a szükséges változtatásokat.
  A Kórházszövetség konferenciáján a cívisvárost vezető Kósa Lajos elmondta, úgy véli, hogy az ágazat problémáira egy összevont, optimális üzemméretben működtethető intézményi hálózat jelenthet megoldást, a változások lebonyolításával pedig egy tapasztalt, erős menedzsmentet kell megbízni. Információink szerint a polgármester megfontolandónak tartja az egyetemi egészségügyi intézmények és a megyei önkormányzati fenntartású Kenézy Gyula Kórház szorosabb kooperációját, ám a teljes integrációt nem látja elképzelhetőnek. Az önkormányzat képviselő-testülete és a Debreceni Tudományegyetem vezetői számára Szeged intő példaként szolgálhat, mert annak ellenére, hogy Csongrád megye városának vezetői példaértékűnek tartják a fúziót, annak módját sok érzelmi és főként szakmai kritika is érte. (A szegedi integráció tanulságairól bővebben a Medical Tribune március 27-i számában olvashattak.)
  A Debreceni Egyetem 12 milliárd forintos fejlesztéssel és 2012-ig elhúzódó átszervezésekkel igyekszik elősegíteni a hatékony működést. Prof. dr. Paragh György, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának elnöke elmondta, hogy a jelenleg külön telephelyen üzemelő sebészeti intézetet az Auguszta Központba költöztetnék, így egy közös sebészeti tömb alakulna ki. A jövőben a transzplantáció az integrált sebészet része lenne, a veseátültetés mellett a tüdőtranszplantációt is felvennék gyógyító eljárásaik sorába és a súlyos égési sérüléssel érkező betegek regionális ellátását is továbbfejlesztenék. Ugyanebben az épületben egynapos sebészeti ellátást és térítéses betegellátást valósítanának meg. A tervek szerint a megürülő sebészeti központ helyén fül-orr-gégészeti, maxillofaciális, szájsebészeti centrumot hoznak létre, így a műtőket hatékonyabban lehet majd kihasználni. Emellett a jelenleg három különböző épületben zajló belgyógyászati ellátást és a diagnosztikát is egy helyre koncentrálnák. Amerikai mintát követve szorosabbra fűznék kapcsolatukat azokkal a „szomszédos” kórházakkal, amelyek oktatási feladatot vállalnak. Az egri Markhot Ferenc Kórház üzemeltetési jogára is emiatt pályáztak – ám idő közben az erre kiírt pályázatot a HospInvest nyerte meg –, valamint benyújtották igényüket a kazincbarcikai intézmény vagyonkezelői jogára is, ott viszont felfüggesztették a pályázati eljárást, mivel május 18-án népszavazást tartanak a kórház sorsáról.   Stubnya Gusztáv, a Semmelweis Egyetem stratégiai főigazgatója rámutatott: klinikáik 135 százalékkal lépik túl a szerződésben rögzített teljesítmény-volumen korlát (TVK) keretét, finanszírozásuk ráadásul 2007 első félévéhez képest 6674 súlyszámmal csökkent, s ez több mint 974 millió forintos veszteséget eredményezett az egyetemnek. (Klinikáikon kezelt minden második páciens egy másik súlyponti intézményből érkezik, ugyanis ezek a kórházak veszteségeik csökkentése érdekében a progresszív betegellátás szabályaira hivatkozva hozzájuk küldik betegeiket.) A TVK idén várhatóan tovább csökken és a Semmelweis Egyetem kalkulációja szerint ez évben 1,3 milliárdra nőhet a hiányuk. A járóbeteg-ellátásban jelentkező tavalyi 157 millió, illetve az idei évre tervezett 87 millió forint többlet eltörpül a fekvőbetegellátás termelte hiányhoz képest. Stubnya Gusztáv úgy véli, az egyetem költségvetését a párhuzamosságok felszámolásával, a leépítésekkel és a bérkeretcsökkentéssel már nem lehet racionalizálni. Most a területi ellátási kötelezettségükön kívül eső, vagyis önként vállalt ügyeleti ellátásaik megszüntetésén gondolkodnak.
  Benkő Zoltán, a tatabányai Szent Borbála Kórház főigazgatója célszerűnek látná, ha minden intézményvezető felmérné, hogy kórháza az adott régióban milyen ellátások erősítésével törhet piacvezető pozícióra, kik a potenciális partnerei és konkurensei. Az általa vezetett súlyponti intézményt 250 ezer fős ellátási területe alkalmassá teszi arra, hogy a régió vezető fekvőbeteg-intézménye legyen, de tisztában van azzal, hogy magasabb progresszivitási szintű feladatokról le kell mondaniuk. Kapacitásuk kevés ahhoz, hogy onko-radiológiai, intervenciós kardiológiai feladatokat vállaljanak, az intenzív ellátásban viszont nagy volumenű fejlesztéseket tervez a menedzsment, és az alapellátásban, a daganatos és más népbetegségek megelőzésében, valamint a betegirányításban is aktívabb szerepre készülnek. Dr. Bulyovszky István, a Berettyóújfalui Területi Kórház igazgatója szerint az egyik legsúlyosabb gond az, hogy szakorvosaik és -ápolóik nem tudtak egyik napról a másikra alkalmazkodni a krónikus-rehabilitációs feladatok megnövekedett számához. Mivel kapacitásaik egy része kihasználatlan, úgy döntöttek, hogy kelet felé nyitnak: Romániából érkező fizetős betegek ellátásától várják gazdasági helyzetük stabilizálódását.