Nincs egységes recept

Tovább lassul a gazdasági növekedés

Európában továbbra is a tagállamok gazdasági növekedésének lassulása a fő gond, különösen, hogy a világ feltörekvő gazdaságai, elsősorban India és Kína rohamléptekkel dolgozzák le hátrányukat és kíméletlen vetélytársakká fejlődnek. Mindez Brüszszelben hangzott el a közelmúltban, egy nyolc uniós tagország vezető közgazdászai által készített éves gazdasági jelentés ismertetésekor. A kutatók megállapították: a második világháború után az európai ipari államoknak sikerült felzárkózniuk, de legalábbis megközelíteniük az Egyesült Államok gazdasági növekedését. Ez a trend azonban a kilencvenes években drámai fordulatot vett, és az utolsó másfél évtizedben a szakadék tovább mélyült – különösen igaz ez, ha az olasz, a német és a francia gazdaság teljesítményét nézzük.

A méret nem számít
A régi tagállamok közül a legjobb gazdasági mutatókat Írország és Finnország produkálta, de jó helyezést ért el Görögország, Nagy-Britannia, Spanyolország és Svédország is. Másfelől az elmúlt tíz esztendőben szembetűnően rossz eredményt könyvelhetett el Németország, Olaszország és Franciaország. Ebből egyértelmű, hogy nem az ország mérete számít, még akkor sem, ha az állítást nem sikerült megerősítenie Belgiumnak vagy Dániának. Koppenhágát ugyan gyakran dicsérik, mert jelentősen csökkentette a munkanélküliséget, ám e kedvező jelenséget nem kísérte a GDP növekedése. Az újak között a legjobb teljesítményt a három balti ország nyújtja. A sort Málta és Ciprus zárja, igaz, e két állam gazdasága viszonylag fejlettebb volt a csatlakozáskor. Tőlük eltekintve a cseh gazdaság produkálta a leglassúbb növekedést.