Népegészségügyi rehabilitáció
2006. november 01. 00:00
Kulcsszerep a költségcsökkentésben
A Magyar Pszichiátriai Rehabilitációs Egyesület október 10-én – a Mentális Egészség Világnapján – rendezte XVIII. Kongresszusát.
A pszichiátriai rehabilitációnak hazánkban számos sikertörténete van” – hangsúlyozta kongresszusi köszöntőjében a hazai egyesület elnöke, a Pszichoszociális Rehabilitációs Világszövetség alelnöke, Kosza Ida.
A Dicsőszentmártonban, Pándy Kálmán által létrehozott első családi ápolási telep (1905) európai viszonylatban is úttörő rehabilitációs kezdeményezésnek számított a pszichiátriában. Hasonlóan korszerű rehabilitációs kezdeményezést jelentettek az ötvenes években létrehozott első munkaterápiás intézetek is. A nemzetközi tudományos életben kezdettől fogva jelen voltak a hazai szakemberek, a Pszichoszociális Rehabilitációs Világszövetség 1986-os megalakításában többen tevékenyen részt vettek és jelenleg is aktív részt vállalnak a szövetség munkájában. A jelen nehezebb: a pszichiátriai rehabilitációs tevékenység kiemelt szorzószámának tavaszi felülírása a legtöbb rehabilitációs osztályt financiálisan ellehetetlenítette.
Angelo Barbato, a Pszichiátriai Rehabilitációs Világszövetség elnöke népegészségügyi mutatók tükrében vizsgálta a mentális zavarokat. Több európai országból származó, depresszióra és öngyilkosságra vonatkozó statisztikai adatok alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy a két változó között csak gyenge a kapcsolat, vagyis egyéb szociális faktorok is szerepet játszhatnak az öngyilkossági mutatók alakulásában.
A pszichiátriai betegségek minél hatékonyabb kezelésének, ezen belül is a pszichiátriai rehabilitációnak a fontosságát támasztotta alá a különböző betegségek által okozott terheket vizsgáló egyik amerikai kutatás. Eszerint a 15–44 évesek körében munkakieséshez vezető állapotromlást leggyakrabban (16,4 százalékban) a depreszszió okoz, de a második és a harmadik helyen is pszichiátriai betegségek – alkoholproblémák, illetve szkizofrénia – állnak. A szkizofrénia társadalmi költségeire vonatkozó konkrét angol és amerikai adatokkal igazolták, hogy a betegség az úgynevezett „indirekt” fellépő költségekkel (vagyis a betegnek és a gondozóknak a produktív tevékenységből való kiesése révén) rója a legnagyobb terhet a társadalomra, nem pedig a közvetlen egészségügyi kiadásokon át. Ezek csökkentésében pedig a rehabilitáció kulcsszerepet tölt be.
A hajléktalanság társas kapcsolati megközelítéséről beszélt Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője. Szerinte a hajléktalanság legnagyobb problémája a vele járó társtalanság. Ennek következménye az egyre mélyülő magányosság, befelé fordulás, izolálódás. A folyamat végül oda vezet, hogy a szociális problémák és szervi megbetegedések mellett a hajléktalanok jelentős részénél előbb-utóbb valamilyen lelki betegség is kialakul. Igazolt azonban az ellenkező irányú összefüggés is, azaz a pszichiátriai betegeket fokozottan érinti a hajléktalanná válás veszélye.
A pszichiátriai rehabilitáció új területét jelenti a börtönben lévő pszichiátriai betegekkel folytatott munka, melynek elsődleges célja a társadalomba való beilleszkedés, visszailleszkedés elősegítése, mint arra Zebulon Taintor, a Pszichiátriai Rehabilitációs Világszövetség korábbi elnöke a Sing Sing börtönben folytatott pszichiátriai rehabilitációs munka tapasztalatai alapján rámutatott. A módszer hatékonyságát igazolta az itt kezelésbe vett betegek követése során tapasztalt visszaesések számának jelentős csökkenése. Szintén a visszaesés elkerülését célozza a börtönből kikerülők gondozására létrehozott program (Assisted Outpatient Treatment). Emellett New Yorkban a drogbíróságok után a közelmúltban létrehozták az első, pszichiátriai betegségben szenvedő elkövetőkkel foglalkozó bíróságot (Mental Health Court) is, amelynek lehetősége van a börtönbüntetés helyett alternatívaként kezelési lehetőséget is felajánlani.
A rehabilitációs munka egy másik speciális területéről, a segítők segítéséről számolt be előadásában Hárdy Lilla, a Cordelia Alapítvány munkatársa. Ők évek óta segítik a magyarországi menekülttáborok munkatársainak munkáját. A szupervízió alkalmazásával verbális (áttételek értelmezése, pszichoedukáció) és nem verbális (kontakt gyakorlatok, relaxáció) technikák alkalmazása révén csökkenthető a segítőkre leselkedő két legnagyobb veszély, a másodlagos traumatizáció és a kiégés kockázata.
A Magyar Pszichiátriai Rehabilitációs Egyesület október 10-én – a Mentális Egészség Világnapján – rendezte XVIII. Kongresszusát.
A pszichiátriai rehabilitációnak hazánkban számos sikertörténete van” – hangsúlyozta kongresszusi köszöntőjében a hazai egyesület elnöke, a Pszichoszociális Rehabilitációs Világszövetség alelnöke, Kosza Ida.
A Dicsőszentmártonban, Pándy Kálmán által létrehozott első családi ápolási telep (1905) európai viszonylatban is úttörő rehabilitációs kezdeményezésnek számított a pszichiátriában. Hasonlóan korszerű rehabilitációs kezdeményezést jelentettek az ötvenes években létrehozott első munkaterápiás intézetek is. A nemzetközi tudományos életben kezdettől fogva jelen voltak a hazai szakemberek, a Pszichoszociális Rehabilitációs Világszövetség 1986-os megalakításában többen tevékenyen részt vettek és jelenleg is aktív részt vállalnak a szövetség munkájában. A jelen nehezebb: a pszichiátriai rehabilitációs tevékenység kiemelt szorzószámának tavaszi felülírása a legtöbb rehabilitációs osztályt financiálisan ellehetetlenítette.
Angelo Barbato, a Pszichiátriai Rehabilitációs Világszövetség elnöke népegészségügyi mutatók tükrében vizsgálta a mentális zavarokat. Több európai országból származó, depresszióra és öngyilkosságra vonatkozó statisztikai adatok alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy a két változó között csak gyenge a kapcsolat, vagyis egyéb szociális faktorok is szerepet játszhatnak az öngyilkossági mutatók alakulásában.
A pszichiátriai betegségek minél hatékonyabb kezelésének, ezen belül is a pszichiátriai rehabilitációnak a fontosságát támasztotta alá a különböző betegségek által okozott terheket vizsgáló egyik amerikai kutatás. Eszerint a 15–44 évesek körében munkakieséshez vezető állapotromlást leggyakrabban (16,4 százalékban) a depreszszió okoz, de a második és a harmadik helyen is pszichiátriai betegségek – alkoholproblémák, illetve szkizofrénia – állnak. A szkizofrénia társadalmi költségeire vonatkozó konkrét angol és amerikai adatokkal igazolták, hogy a betegség az úgynevezett „indirekt” fellépő költségekkel (vagyis a betegnek és a gondozóknak a produktív tevékenységből való kiesése révén) rója a legnagyobb terhet a társadalomra, nem pedig a közvetlen egészségügyi kiadásokon át. Ezek csökkentésében pedig a rehabilitáció kulcsszerepet tölt be.
A hajléktalanság társas kapcsolati megközelítéséről beszélt Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője. Szerinte a hajléktalanság legnagyobb problémája a vele járó társtalanság. Ennek következménye az egyre mélyülő magányosság, befelé fordulás, izolálódás. A folyamat végül oda vezet, hogy a szociális problémák és szervi megbetegedések mellett a hajléktalanok jelentős részénél előbb-utóbb valamilyen lelki betegség is kialakul. Igazolt azonban az ellenkező irányú összefüggés is, azaz a pszichiátriai betegeket fokozottan érinti a hajléktalanná válás veszélye.
A pszichiátriai rehabilitáció új területét jelenti a börtönben lévő pszichiátriai betegekkel folytatott munka, melynek elsődleges célja a társadalomba való beilleszkedés, visszailleszkedés elősegítése, mint arra Zebulon Taintor, a Pszichiátriai Rehabilitációs Világszövetség korábbi elnöke a Sing Sing börtönben folytatott pszichiátriai rehabilitációs munka tapasztalatai alapján rámutatott. A módszer hatékonyságát igazolta az itt kezelésbe vett betegek követése során tapasztalt visszaesések számának jelentős csökkenése. Szintén a visszaesés elkerülését célozza a börtönből kikerülők gondozására létrehozott program (Assisted Outpatient Treatment). Emellett New Yorkban a drogbíróságok után a közelmúltban létrehozták az első, pszichiátriai betegségben szenvedő elkövetőkkel foglalkozó bíróságot (Mental Health Court) is, amelynek lehetősége van a börtönbüntetés helyett alternatívaként kezelési lehetőséget is felajánlani.
A rehabilitációs munka egy másik speciális területéről, a segítők segítéséről számolt be előadásában Hárdy Lilla, a Cordelia Alapítvány munkatársa. Ők évek óta segítik a magyarországi menekülttáborok munkatársainak munkáját. A szupervízió alkalmazásával verbális (áttételek értelmezése, pszichoedukáció) és nem verbális (kontakt gyakorlatok, relaxáció) technikák alkalmazása révén csökkenthető a segítőkre leselkedő két legnagyobb veszély, a másodlagos traumatizáció és a kiégés kockázata.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
