Németországban is fellángolt a vita az eutanáziáról

A Hamburg mellett élő 76 éves Anna D. néhány héttel ezelőtt megölte magatehetetlen, teljesen béna és szellemileg visszamaradott lányát, Juliát, akit azt megelőzően 52 éven keresztül éjt nappallá téve, minden segítség nélkül, egyedül ápolt. Fejére egy műanyag zacskót húzott, s megvárta, míg lánya nem lélegzik tovább. Azután felvágta saját ereit, s várta halált. De hiába, mert a vérzés elállt. Tett egy újabb kísérletet, de az sem sikerült. Másnap reggel maga értesítette az orvost.
Az idős hölgy ellen most emberölés címén emelnek vádat. A lelkileg teljesen összetört Anna D. csak annyit mondott, hogy nem bírta tovább. Lányát pedig meg akarta kímélni attól, hogy elfekvő otthonba kerüljön, ahol katasztrofális állapotok uralkodnak.
A tragikus eset felkavarta a Hamburg melletti kis települést, s környékét. Már csak azért is, mert anya és lánya több évtizedes kálváriája a nyilvánosság előtt zajlott. Sokan tudtak Anna D. szenvedéséről - köztük orvosok, jogászok, önkormányzati alkalmazottak és természetesen a szomszédok -, de senkinek nem tűnt fel, hogy a 76 éves nőnek fogytán az ereje.
Az ügy kapcsán az országban ismét fellángolt a vita az eutanáziáról, vagyis - amint a németek körülírják - a halálba segítésről. (Németországban a náci idők óta nem használják az eutanázia kifejezést, az ugyanis az akkoriban orvosi közreműködéssel megölt testi vagy szellemi fogyatékos emberek "mesterséges" halálát idézi fel. Ehelyett a "Sterbehilfe" szó terjedt el, ami a halálhoz vagy pontosabban a meghaláshoz nyújtott segítséget jelenti). A törvények szerint a passzív halálba segítés nem büntetendő cselekmény, ha az az adott személy akaratának megfelelően történik. Az úgynevezett aktív halálba segítés azonban emberölésnek számít, és tilos.
Hasonló vita zajlott alig fél évvel ezelőtt egy 79 éves würzburgi nő megdöbbentő halálakor, s a részletek drámai nyilvánosságra kerülése után is. Bettina S. saját lakásában követett el öngyilkosságot, mégpedig egy volt hamburgi jogi szenátor, a korábbi botrányairól elhíresült Robert Kusch asszisztálásával. Az idős, szellemileg teljesen friss, szomszédai szerint intelligens, egyedülálló hölgy korához képest nem volt különösen beteg. Mozgáskorlátozottsága miatt azonban már nem tudta elhagyni lakását, s tartott attól, hogy előbb-utóbb egy idősotthonban állandó ápolásra szorul. Ezért határozta el az öngyilkosságot, előbb azonban lakásába hívta Robert Kusch-t, aki a halálba segítés egyik legeltökéltebb képviselője volt. A korábbi konzervatív szenátor pedig végignézte - sőt videóra vette -, hogy Bettina S. felhörpinti a saját maga által összeállított, három adagból álló halálos koktélt, majd elalszik.
Kusch a hatóságok előtt maga állt elő a videószalaggal, amely rögzítette a legdrámaibb részleteket, s egyebek között Bettina S. nyilatkozatát is. Ebben a halálra készülő nő reményét fejezte ki: tettével közvetve segíthet más - hasonló problémákkal küzdő - embereken is. Kusch pedig azt hangoztatta, hogy a "Sterbehilfe" passzív formáját követte el. Bettina S. kívánságának tett eleget, s kérésére a halálba kísérte őt. Egyúttal leszögezte: saját maga alapította egyesületével együtt továbbra is közreműködni kíván a passzív halálba segítésben, s ezért pénzt is hajlandó elfogadni.
Politikusok, az egyházak képviselői, valamint a német orvosi kamara vezetői akkor hatalmas felháborodással reagáltak a történtekre. Az egészségügyi miniszter emberhez méltatlannak nevezte a Kusch által elkövetetteket. A würzburgi államügyészség azonban arra mutatott rá, hogy cselekedete - minden embertelensége ellenére - nem büntethető. Arra viszont felhívta a figyelmet, hogy a halálba segítés jogi szabályozásain mindenképp változtatni, s azokat szigorítani kell.
Anna S. ezzel szemben aktív halálba segítést - azaz bűncselekményt - követett el, ami több éves börtönnel sújtható. Tettét azonban mégsem kísérte hasonló felháborodás. Juliáról ugyanis már féléves korában lemondtak az orvosok, egy gyógyíthatatlan anyagcsere-betegség miatt, az édesanya azonban nem engedte meghalni, és - saját életét feláldozva - 52 éven keresztül életben tartotta őt.
A legfrissebb felmérések szerint a német állampolgárok többsége elutasítja az aktív halálba segítés törvényi tilalmát is. A megkérdezettek 55 százaléka vallja azt: az emberek számára biztosítani kell azt a jogot, hogy szabadon dönthessenek életük befejezéséről, illetve arról, hogy ehhez milyen segítséget vesznek igénybe. Mindössze 13 százalék támogatja az aktív "eutanázia" törvényi tilalmát, míg mintegy 30 százalék van azon a véleményen, hogy a halálba segítéssel kapcsolatos döntés joga az orvosokat illeti.
Robert Kusch éli világát, Anna S. pedig immár minden cél nélkül, sorsába beletörődve készül a börtönre. Szavai szerint amúgy is a legszigorúbb büntetést kapta azzal, hogy lánya halála után ő maga még további életre "ítéltetett".

Pietsch Lajos (MTI-Press)

Korábbi cikkünk az agyhalál fogalmának újraértelmezéséről