Nem ülünk ölbe tett kézzel

Beszélgetés Tulassay Tivadar professzorral

Tőkebevonásra szükség van az egészségügyben, de fontos, hogy a szakmai és az érdek-képviseleti szervekkel együtt meghatározzuk azokat a minőségi mutatókat, amelyekhez a szakmának minden körülmények között ragaszkodnia kell. Többek között erről beszélt lapunknak adott interjújában dr. Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem I. Gyermekklinikájának vezetője.

Az általános vélekedés szerint az orvosi hivatás sokat veszített vonzerejéből. Ön mit gondol erről?

– Ennek több oka van. Jelentősen csökkent a szakma presztízse, társadalmi elfogadottsága, aminek sajnos nem kis mértékben a rendkívül alacsony bérezés az oka. A II. világháború után beépült a rendszerbe a hálapénz, a fizetéseket pedig mesterségesen alacsonyan tartották. Ma viszont egyre inkább azon mérik meg az embert, hogy mennyit keres. A Thomas Mann-i vagy Németh László-i értelemben vett orvoslás nem vonzó többé. Emellett amíg valaki 30 évesen orvosként még kezdőnek számít, brókerként például már milliárdokról dönthet és politikusként is jelentős ismertségre tehet szert.

Lehet-e tudni, hogy mennyit veszített népszerűségéből a szakma?

– Nem létezik olyan egységes adatbázis, amelynek alapján ez a kérdés egzakt módon megválaszolható lenne. Tény azonban, hogy minden orvosegyetemen csökkent a túljelentkezők száma, és ezzel feltehetően a diákok tudása is. Mert bár a legelhivatottabbak, a legkiválóbbak így is bekerülnek az egyetemre, azért kevesebb jelentkezőből nehezebb kiválogatni a jókat. Intő jel lehet azonban az is, hogy a végzett medikusok egyre kisebb hányada helyezkedik el orvosként. Néhány éven belül, különösen EU-tagságunk után, a legtöbb szakterületen orvoshiányra lehet számítani.