Nem polihisztor, kíváncsi
A teljes medicina és a határterület szerelmese
Csatár Éva volt sebész és belgyógyász. Egy kicsit bőrgyógyász. Meg gasztroenterológus. Most főként proktológus, méghozzá e határterület nemzetközileg elismert tudora, aki angolul és franciául tart külföldön előadásokat. Tudtunkkal ő az egyetlen női orvos e szakmában. Ötvenkét éves, két gyermek anyja.
Sebészként kezdtél, bár 1976-ban még nem sok nő akadt ezen a területen.
– Véletlenül lettem sebész. Végzéskor elvileg szabadon választhattam állást, mert az évfolyam első tizenöt helyezettje közt voltam, mégsem kaptam meg a megpályázott gyermekorvosi státust. Akkor a Fővárosi Tanácsban felajánlottak egy helyet a csepeli sebészeten, elfogadtam. Egyébként is nagyon szerettem varrni...
Viccelsz?
– Egyáltalán nem. Az egyetem alatt elvégeztem egy kétéves szakmunkásképzőt, okleveles varrónő lettem.
De csak azért, mert jó a manualitásod, nem maradtál volna tizenkét évig Csepelen.
– Rá kellett jönnöm, hogy sebésznek átlagos vagyok, semmivel sem emelkedem ki a többi kolléga közül.
A szakvizsga megszerzése után mégis nyolc évig maradtál ott.
– A munkát szerettem, a kollektívát is, jól éreztem magam az osztályon. A havi öt-hat ügyeletet is jól bírtam. Sok tapasztalatot, nagy rutint szereztem: epe, gyomor, vakbél, sérv, rengeteg ileus. Ám végig az „egész medicina” érdekelt. Már akkor elhatároztam, hogy előbb-utóbb belgyógyászati szakképesítést is szerzek.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
