Nem elég a cumisüvegek megválasztása

Mint arról korábban már beszámoltunk, az Európai Unió az idén tavasztól betiltotta a biszfenol-A cumisüvegekhez való használatát. 2011 márciusától tilos a gyártáshoz BPA-t használni, 2011 júniusától pedig nem kerülhet a polcokra és nem importálható az unióba olyan műanyag cumisüveg, amelyben fellelhető a vegyület. Dániában a csecsemőtápszerek csomagolóanyagainak gyártásához is tilos BPA-t használni.

Braun és Hauser ennél tovább megy, és arra bíztatja a gyermekgyógyászatban dolgozó szakembereket, éljenek a primer prevencióval, és a szülőket világosítsák fel: érdemes az egyéb forrásból származó BPA-expozíciót is csökkenteni.

Az először 1891-ben előállított BPA-t a két világháború közötti időkig nem méltatták figyelemre, ekkor azonban fény derült ösztrogénszerű tulajdonságaira. A felfedező brit orvoskutató, Edward Charles Dodds végül egy másik vegyület, a diethylstilbestrol szintetikus ösztogénként való használatát terjesztette el, a BPA pedig az 1950-es évektől a műanyagiparban futott be óriási karriert: epixigyantákban használják korrózióvédelemre, így pl. vízvezetékek és dobozos italok, konzervdobozok belső felületén, padlók csúszásgátlására, fogtömésekben, játékokban, orvosi eszközökben, illetve polimer formájában (polikarbonátok), mivel erős és átlátszó, acél és üveg helyettesítésére. Éves felhasználása, mint Braun és Hauser írja, eléri a 3 millió tonnát. A BPA könnyen kidiffundál az epixigyantából és a polikarbonátból is, ezért fordulhat elő, hogy az USA-ban és a többi iparilag fejlett országban a lakosság több mint 90 százalékának a vizeletében mérhető mennyiségben fordul elő.

Nagyszámú állatkísérlet alapján állítható, hogy endokrinológiai aktivitása révén a BPA valószínűleg gátolja a normális növekedést és fejlődést embernél is, károsan befolyásolja az idegrendszer fejlődését, metabolikus zavart, elhízást, hiperaktivitást és agressziót, valamint korai pubertást, emlő- és prosztatarákot okoz. A gyermekorvosoknak ezért figyelmeztetniük kell a szülőket ezekre a veszélyekre, még akkor is, ha kevés számú és rosszul kivitelezett humán vizsgálat áll a rendelkezésünkre annak ellenére is, hogy óriási mértékben vagyunk kitéve ezen vegyszer hatásának. Ráadásul a magzatok kifejezetten érzékenyek a környezeti mérgekre, írja Braun és Hauser Mendola és munkatársai cikkére hivatkozva (Environmental factors associated with a spectrum of neurodevelopmental deficits. Ment Retard Dev Disabil Res Rev 2002; 8:188–197.), ezért nagyon fontos, hogy a várandósok informált döntést hozhassanak, és elkerülhessék a BPA-expozíciót. A mérések alapján a vegyszer előfordul a magzatvízben, az újszülöttek köldökzsinór-vérében is, és a kisgyermekek vizeletmintáiban még a felnőttekénél is nagyobb koncentrációban. A neonatális sürgősségi ellátásban részesült csecsemők az átlagosnál nagyobb BPA-expozíciónak vannak kitéve az intenzív ellátásban használatos eszközök BPA-tartalma miatt. A dohányzás, akár a passzív is, fokozza a veszélyt, mivel a filterekben is használnak BPA-t.

Braun és Hauser a szakirodalmat áttekintve mindössze 22 epidemiológiai vizsgálatot talált, amelyek a BPA-expozíció és az emberi egészség összefüggéseit próbálták meg feltárni, ezekből is csak 6 foglalkozott a gyermekek egészségével. A vizsgálatok kis esetszámúak voltak, és nem vették figyelembe azt a tényt, hogy BPA esetén nem az aktuális vizeletkoncentráció számít, hanem az évek hosszú során át összeadódó expozíció vagy a prenatális és koragyermekkori expozíció hatása a pubertáskori folyamatokra, hogy a vegyszer hatása más és más különböző BMI-k esetén, illetve hogy a dózis-hatás görbe endokrin diszruptorok esetén nem lineáris – az alacsony koncentrációk nem feltétlenül jelentenek kisebb toxicitást. A fellelt vizsgálatok továbbá nem vették figyelembe, hogy a serdülés előtti és a pubertás korú gyerekek farmakokinetákája eltér a felnőttekétől, illetve nem vizsgáltak fiúkat, csak lányokat.

A cikk tanulsága: a gyerekorvosok felhívhatják a szülők figyelmét, hogy csökkentsék a BPA-expozíciót: kerüljék a konzervek használatát, és csak olyan műanyagot használjanak, amelyek újrafelhasználást jelző szimbólumán az 1, 2, 4 vagy 5-ös szám található, vagy használjanak üvegtermékeket. Mindenképp kerülendők azok a műanyagok, amelyek újrafelhasználást jelző szimbólumán a 3, 6 vagy 7-es szám található.

A szerzők felhívják a figyelmet egy, az internetről szabadon letölthető cikkre (Vogel SA. The politics of plastics: the making and unmaking of bisphenol A ‘safety’. Am J Public Health 2009; 99 (Suppl 3):S559–S566.), amelyben Vogel és munkatársai feltárják, hogyan fordulhatott elő, hogy egy veszélyes kemikália 50 évig “biztonságosan használható” címkét kapott a hatóságoktól.