Nem az Unióval lesz gondunk

Foglalkozás-egészségügy: vissza a biztosítóhoz?

A Medicina Bajmegelőző Kft. tartja fenn az ország egyik legnagyobb foglalkozás-egészségügyi hálózatát. Nyolc budapesti és két vidéki foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó rendelőjében 56 egészségügyi „alvállalkozó”  közreműködésével, mintegy húszezer munkavállalót szűrnek, diagnosztizálnak, gyógyítanak évente. Dr. Ruzsás Éva orvos-igazgatóval és dr. Olajos Attila ügyvezető igazgatóval a szakág jövőjéről beszélgettünk.

Májusban teljes jogú tagjai leszünk az Európai Uniónak. Hogyan hat majd ez a történelmi jelentőségű lépés a magyar foglalkozás-egészségügy rendszerére?

– Ahhoz, hogy a jövőt megjósolhassuk, tudnunk kell, honnan jöttünk. Az üzemorvoslás 1990-ig a társadalombiztosítás keretei között működött. Ezután következett egy minden kötelezettségtől mentes ötéves átmeneti állapot. Igazából csak egy 1995-ben született kormányrendelet tette lehetővé az alakuló foglalkozás-egészségügyi szolgáltatók részére – és kötelezővé a munkáltatók és a munkavállalók számára – az új foglalkozás-egészségügyi formát. A jogszabály mind a munkahigiénés, mind a szűrési (előzetes alkalmassági, időszakos alkalmassági stb.) vizsgálatokat magában foglalta.

Vagyis ez a rendelet már a csatlakozás reményében született?

– Így van. A leglényegesebb gyakorlati lépés az volt, hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás finanszírozását 1995-ben kivonták az egészségbiztosítási alap keretei közül. Azóta is ez az egyetlen tisztán privatizált egészségügyi forma, még a fogászati magánosítás sem mérhető hozzá. Jókor jött, mert időben egybeesett a multik Magyarországra érkezésével. A rendelet előremutat az Európai Unió egészségügyi normái felé.

Ennek ellenére ma sok helyen nem tartják be.

– Sajnos ez az igazság, és ennek számos oka van. Az egyik, hogy a Magyar Orvosi Kamara Foglalkozás-egészségügyi Szekciójának Díjtétel-egyeztető Bizottsága ugyan előre osztályozta a különböző munkaköröket, és ennek alapján meghatározta a díjtételeket, ám számos foglalkozás-egészségügyi szolgáltató nem volt képes munkája ellenértékeként érvényesíteni a javasolt összeget. Az induló vállalatoknak ugyanis túlságosan nagy terhet jelentettek ezek a díjak, az ÁNTSZ pedig az ellenőrzésen túl szankcionáló lehetőség hiányában nem tudta teljes mértékben betartatni a rendeletet. Ráadásul az új szabályozás és annak értelmezése sem kapott kellő publicitást. Komoly hátrahúzó erő az is, hogy továbbra is átfedés van a foglalkozás-egészségügyi orvosok és a háziorvosok tevékenysége között. Nem egy körzetben az üzemorvoslás egyszerű fizetéskiegészítésként kezdett funkcionálni. Még keményebben fogalmazva: ez a fontos munka egy pecsételő orvos szintjére degradálódott.