Nem a bezárás a megoldás
El kell kezdeni a kórházaknál a struktúra és a finanszírozás összehangolt átalakítását - mondta Mikola István aVilággazdaságnak.
A Fidesz egészségpolitikusa szerint égető szükség van a hazai gyógyító intézményrendszer átalakítására, ám a kórházbezárások helyett a feladatokat kell megosztani az intézmények között. A parlament egészségügyi bizottságának elnöke úgy véli, az egészségügy konszolidációja egy évtizedes program, megkezdése a nemzetgazdaság állapotától függ, ám fontos, hogy ugrásra kész terve legyen az ágazatnak. Úgy látja: a súlyponti kórházak és a klinikák a legnagyobb „üzemei” az országnak, az évi 10-20 milliárdos, közpénzből kapott működési költségvetésük önmagában indokolja az állami felelősség érvényesítését, ez nem csorbítja az önkormányzatok tulajdonjogát.
Többen, köztük a kórházi menedzsment is – úgy látják, hogy az egészségügy jelenlegi struktúrája nem finanszírozható a rendelkezésre álló forrásokból. Ezt tükrözi az intézmények növekvő adósságállománya is. A szaktárca augusztusban végzett felmérése szerint meghaladta a 38 milliárd forintot a lejárt beszállítói tartozás, ez megfelel a biztosító egyhavi kórház-finanszírozási kiadásának. Azóta az adósságállomány bizonyára megugrott.
A konszolidáció tervezésénél újra kell szabni a gyógyítás finanszírozását is. El kell törölni a kórházaknál alkalmazott teljesítményvolumen-korlátot (tvk), amely éppen a súlyos betegeket ellátó intézményeket sújtja – véli Mikola István. Nekik akkor is el kell látni a hozzájuk beutalt betegeket, ha túllépik a biztosító által számukra engedélyezett keretet, így elkerülhetetlen a veszteséghalmozás. Ám a tvk újraszabását ráfordításanalízissel kell megtenni, meg kell határozni az egyes beavatkozások költségigényét – tette hozzá.
A kötelező egészségbiztosítás forrásigénye és a gazdasági feltételek közötti feszültséget a közkiadások, illetve a hatékonyság növelésével, a szolgáltatási csomag szűkítésével vagy a betegek által fizetett térítési díj növelésével lehet csökkenteni – állítja Orosz Éva, az ELTE Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszékének vezetője. A valódi kérdés az, hogy az egészségügy egyes területein milyen kombinációban és milyen mértékben alkalmazza ezeket az eszközöket.
