Nehezen gyógyuló fekélyek
2006. november 01. 00:00
Egyre jobban ismert a diabéteszes láb kialakulásának patomechanizmusa, így nagyobb a remény a valódi oki kezelésre.
Úgy tűnik, hogy diabéteszben a sebgyógyulás egyébként igen összetett és egymást több helyen átfedő szakaszokból – varképződés, steril gyulladás, re-epitelizáció, angiogenezis, granulációs szövet képződése, sebösszehúzódás, hegképződés, végül szöveti remodeling – álló folyamata több ponton is károsodik molekuláris szinten. Ezek mind terápiás célpontot jelenthetnek (Diabet Med 2006; 23:594–608).
A növekedési faktorok (GF) heterogén vegyületcsaládja központi szerepet játszik a sejtek proliferációjának szabályozásában. A legfontosabbak az inzulinszerű GF (IGF), keratinocita-GF (KGF), a trombocita eredetű GF (PDGF), idegsejt-GF (NGF), vaszkuláris endoteliális GF (VEGF), fibroblaszt- GF (FGF). Egyes országokban a PDGF-et már jóváhagyták a diabéteszes fekélyek kezelésére, egyelőre azonban ritkán alkalmazzák. Mindazonáltal valószínűnek tűnik, hogy a növekedési faktorok hatékonysága több típus együttes adásával fokozható. Erre már ismerünk próbálkozásokat; bőrsejteket kapcsolnak mesterséges mátrixhoz, amivel befedik a sebet és itt a szükségletnek megfelelően termelik a növekedési faktorokat. A másik kutatási irány a génterápia, amelynek során a növekedési faktorok génjeit vírusok segítségével juttatják a bőrbe.
A magas vércukorszint miatt aspecifikusan glikálódó molekulák (AGE) fokozzák a fertőzéshajlamot, a sejtproliferációt pedig gátolják. Mérséklődik az angiogenezis hatékonysága is, különösen a magas vércukorszint, a megváltozott nitrogén-monoxid- és GFképződés következményeképpen. A nitrogén-monoxid előanyagát, az L-arginint kedvező eredménynyel adták diabéteszes betegeknek. Idegsejtek által termelt bioaktív vegyületek, a neuropeptidek – elsősorban P-anyag – bejuttatása, illetve a P-anyagot lebontó enzim gátlása szintén kedvező hatású diabéteszes fekély ellen.
A bőr extracelluláris mátrixának szerkezetét mátrix-metalloproteázok és az ezeket gátló faktorok alakítják ki. Köztük az egyensúly diabéteszben felbomlik, egyes mátrixmetalloproteázok aktivitása nő. Csökken a struktúra alapját jelentő kollagén aránya, illetve kollagén- keresztkötések alakulnak ki. Mindez nemcsak az extracelluláris mátrix roncsolásával és szerkezetének megváltozásával jár, hanem a beadott növekedési faktorok bomlásához is vezet. A mátrix-metalloproteázok gátlására már kifejlesztettek terápiás eszközt (Promogran kollagén mátrix kötszer).
Ismert az is, hogy a diabéteszes fekély területén megváltozik a leukocitaprofil és gátlás alá kerül az apoptózis. Ez PDGF és IGF adásával korrigálható.
Úgy tűnik, hogy diabéteszben a sebgyógyulás egyébként igen összetett és egymást több helyen átfedő szakaszokból – varképződés, steril gyulladás, re-epitelizáció, angiogenezis, granulációs szövet képződése, sebösszehúzódás, hegképződés, végül szöveti remodeling – álló folyamata több ponton is károsodik molekuláris szinten. Ezek mind terápiás célpontot jelenthetnek (Diabet Med 2006; 23:594–608).
A növekedési faktorok (GF) heterogén vegyületcsaládja központi szerepet játszik a sejtek proliferációjának szabályozásában. A legfontosabbak az inzulinszerű GF (IGF), keratinocita-GF (KGF), a trombocita eredetű GF (PDGF), idegsejt-GF (NGF), vaszkuláris endoteliális GF (VEGF), fibroblaszt- GF (FGF). Egyes országokban a PDGF-et már jóváhagyták a diabéteszes fekélyek kezelésére, egyelőre azonban ritkán alkalmazzák. Mindazonáltal valószínűnek tűnik, hogy a növekedési faktorok hatékonysága több típus együttes adásával fokozható. Erre már ismerünk próbálkozásokat; bőrsejteket kapcsolnak mesterséges mátrixhoz, amivel befedik a sebet és itt a szükségletnek megfelelően termelik a növekedési faktorokat. A másik kutatási irány a génterápia, amelynek során a növekedési faktorok génjeit vírusok segítségével juttatják a bőrbe.
A magas vércukorszint miatt aspecifikusan glikálódó molekulák (AGE) fokozzák a fertőzéshajlamot, a sejtproliferációt pedig gátolják. Mérséklődik az angiogenezis hatékonysága is, különösen a magas vércukorszint, a megváltozott nitrogén-monoxid- és GFképződés következményeképpen. A nitrogén-monoxid előanyagát, az L-arginint kedvező eredménynyel adták diabéteszes betegeknek. Idegsejtek által termelt bioaktív vegyületek, a neuropeptidek – elsősorban P-anyag – bejuttatása, illetve a P-anyagot lebontó enzim gátlása szintén kedvező hatású diabéteszes fekély ellen.
A bőr extracelluláris mátrixának szerkezetét mátrix-metalloproteázok és az ezeket gátló faktorok alakítják ki. Köztük az egyensúly diabéteszben felbomlik, egyes mátrixmetalloproteázok aktivitása nő. Csökken a struktúra alapját jelentő kollagén aránya, illetve kollagén- keresztkötések alakulnak ki. Mindez nemcsak az extracelluláris mátrix roncsolásával és szerkezetének megváltozásával jár, hanem a beadott növekedési faktorok bomlásához is vezet. A mátrix-metalloproteázok gátlására már kifejlesztettek terápiás eszközt (Promogran kollagén mátrix kötszer).
Ismert az is, hogy a diabéteszes fekély területén megváltozik a leukocitaprofil és gátlás alá kerül az apoptózis. Ez PDGF és IGF adásával korrigálható.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
