Nehezen értelmezhető
2008. március 01. 00:00
Bár a kormányrendelet, közismertebb nevén „korbácsrendelet” célja – a tárca honlapján olvasható tájékoztatás szerint – a generikus készítmények felírásának további ösztönzése, ez – a fixesítés technikájának fényében – némileg nehezen értelmezhető. Ha ugyanis egy hatóanyagcsoporton belül már van generikus készítmény (vagyis az eredetinek lejárt a szabadalma), akkor abban a hatóanyagcsoportban rövid időn belül fixesítésre kerül sor, ami azt jelenti, hogy az OEP ugyanakkora összegű támogatásban részesíti a csoport valamennyi, az adott hatóanyagot tartalmazó készítményét (feltéve, hogy a készítmények beviteli formája és a hatástartama is megegyezik).
Mivel a rendeletben a büntetés („degresszív finanszírozási visszatérítési mechanizmus”) alapja a gyógyszerek után kifizetett tb-támogatás, így teljesen mindegy, hogy az adott hatóanyagból melyiket (melyik generikust vagy az originális szert) írja fel az orvos, hiszen ezeket egyformán támogatja a tb; ami nem mindegy, az a beteg által fizetendő térítési díj, mert a hatástani csoport készítményeit csak ez különbözteti meg egymástól. Kérdés, hogy a fixesítésben részt vevő ATC-csoportok egyáltalán miért kerültek bele a rendeletbe. Továbbra sem teljesen világos, hogy az összevonás szintje (vagyis hogy mely készítmények tartoznak egyazon csoportba, amelyek felírását átlagolják) miért különbözik az egyes terápiás területeken. Több esetben ATC5 szintű az átlagolás, míg máshol ATC3 szintű (ezeket a táblázatban szürke háttérrel jelöltük). Ez utóbbi esetben teljesen eltérő hatásmechanizmusú és akár eltérő indikációjú készítmények szerepelnek ugyanabban a csoportban – ilyenkor vajon a vényfelíró (ne feledjük: gyógyító) orvosnak „kötelessége”-e az ár alapján választani például az eltérő indikációjú antibiotikumok közül?
Az, hogy mely ATC-csoportok szerepelnek a rendelet mellékletében (a fenti 2 táblázatban), igencsak esetlegesnek tűnik: jogos lehet a kérdés, hogy miért akarja korlátozni a jogalkotó az „egyéb bőrgyógyászati készítmények” felírását (D11AX csoport), ahol mindössze 2 (!) készítmény szerepel, és a havi támogatás kiáramlása alig haladja meg a 7 millió forintot, miközben adott esetben milliárdos forgalmú készítmények mentesülnek a szankciók alól.
Ugyancsak megkérdőjelezhető az egyenlő elbírálás elvének érvényesítése az egyes csoportokban szereplő készítmények árának – pontosabban a szankció alapjául szolgáló napi terápiás költségének – vizsgálatakor: számos olyan csoport van, ahol a legolcsóbb és a legdrágább készítmények közti különbség alig 10-20%-os, míg máshol, például az antipszichotikumok esetében akár 80-100-szoros is lehet. Míg az előbbi esetben szántszándékkal sem lehet túllépni a 15%-os büntetési küszöböt, addig például az átlagnál eggyel több drága antipszichotikum felírása már büntetéshez vezet.
Az antipszichotikumok csoportjának további „érdekessége”, hogy az ott szereplő gyógyszerek 100%-os támogatással való felírhatóságát 12 különböző eü-pont rendezi, kezdve az időskori demens beteg agitált állapotától a terápiarezisztens szkizofréniáig.
Bár nem osztjuk azt a véleményt, amely szerint a tárca hadjáratot folytat a pszichiátriai betegek és a pszichiáterek ellen, változatlanul fájlaljuk az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárását, felkészült, kiváló és elkötelezett szakmai csapatainak szétzilálását. Számos felmérés szerint pszichiátriai betegek százai kallódnak, maradnak ellátatlanul. És nem segíti sorsukat, hogy az antipszichotikumok felírásának fenti problémáit a szakmai szervezetek folyamatos jelezése ellenére sem sikerült megoldani.
A költségcsökkentés kívánatos és helyes dolog, de az olcsóbb gyógyszerek felírásának ösztönzése addig ésszerű, amíg ezek az olcsóbb gyógyszerek legalább ugyanarra a betegségre valókimages/
Mivel a rendeletben a büntetés („degresszív finanszírozási visszatérítési mechanizmus”) alapja a gyógyszerek után kifizetett tb-támogatás, így teljesen mindegy, hogy az adott hatóanyagból melyiket (melyik generikust vagy az originális szert) írja fel az orvos, hiszen ezeket egyformán támogatja a tb; ami nem mindegy, az a beteg által fizetendő térítési díj, mert a hatástani csoport készítményeit csak ez különbözteti meg egymástól. Kérdés, hogy a fixesítésben részt vevő ATC-csoportok egyáltalán miért kerültek bele a rendeletbe. Továbbra sem teljesen világos, hogy az összevonás szintje (vagyis hogy mely készítmények tartoznak egyazon csoportba, amelyek felírását átlagolják) miért különbözik az egyes terápiás területeken. Több esetben ATC5 szintű az átlagolás, míg máshol ATC3 szintű (ezeket a táblázatban szürke háttérrel jelöltük). Ez utóbbi esetben teljesen eltérő hatásmechanizmusú és akár eltérő indikációjú készítmények szerepelnek ugyanabban a csoportban – ilyenkor vajon a vényfelíró (ne feledjük: gyógyító) orvosnak „kötelessége”-e az ár alapján választani például az eltérő indikációjú antibiotikumok közül?
Az, hogy mely ATC-csoportok szerepelnek a rendelet mellékletében (a fenti 2 táblázatban), igencsak esetlegesnek tűnik: jogos lehet a kérdés, hogy miért akarja korlátozni a jogalkotó az „egyéb bőrgyógyászati készítmények” felírását (D11AX csoport), ahol mindössze 2 (!) készítmény szerepel, és a havi támogatás kiáramlása alig haladja meg a 7 millió forintot, miközben adott esetben milliárdos forgalmú készítmények mentesülnek a szankciók alól.
Ugyancsak megkérdőjelezhető az egyenlő elbírálás elvének érvényesítése az egyes csoportokban szereplő készítmények árának – pontosabban a szankció alapjául szolgáló napi terápiás költségének – vizsgálatakor: számos olyan csoport van, ahol a legolcsóbb és a legdrágább készítmények közti különbség alig 10-20%-os, míg máshol, például az antipszichotikumok esetében akár 80-100-szoros is lehet. Míg az előbbi esetben szántszándékkal sem lehet túllépni a 15%-os büntetési küszöböt, addig például az átlagnál eggyel több drága antipszichotikum felírása már büntetéshez vezet.
Az antipszichotikumok csoportjának további „érdekessége”, hogy az ott szereplő gyógyszerek 100%-os támogatással való felírhatóságát 12 különböző eü-pont rendezi, kezdve az időskori demens beteg agitált állapotától a terápiarezisztens szkizofréniáig.
Bár nem osztjuk azt a véleményt, amely szerint a tárca hadjáratot folytat a pszichiátriai betegek és a pszichiáterek ellen, változatlanul fájlaljuk az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárását, felkészült, kiváló és elkötelezett szakmai csapatainak szétzilálását. Számos felmérés szerint pszichiátriai betegek százai kallódnak, maradnak ellátatlanul. És nem segíti sorsukat, hogy az antipszichotikumok felírásának fenti problémáit a szakmai szervezetek folyamatos jelezése ellenére sem sikerült megoldani.
A költségcsökkentés kívánatos és helyes dolog, de az olcsóbb gyógyszerek felírásának ösztönzése addig ésszerű, amíg ezek az olcsóbb gyógyszerek legalább ugyanarra a betegségre valókimages/
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
