Nehéz pálya, de gyönyörű szép

– Nem bánta meg, hogy otthagyta a praxisát? Ha újra kezdhetné, igent mondana a kabinetfőnöki pozícióra?

– Nem döntenék másként, igyekszem mindig alaposan megfontolni a lépéseimet, így ha azt kérdezné, hogy ismét orvos, sőt háziorvos lennék-e, a válaszom arra is igen lenne. Szerettem a hivatásom, szép szakma. Kevés olyan orvosi diszciplína létezik, ahol az orvost ilyen mértékben megtisztelik a betegek a bizalmukkal, s különleges élmény, amikor egész családokat gyógyít az ember. A háziorvoslás a frontharc része, ha baj van, először hozzánk fordulnak a betegek. Fárasztó, de nagyon inspiráló az a tény is, hogy muszáj haladni a tudománnyal. Fontos, hogy kellő józansággal, távolságtartással, mégis kellő innovációval közelítsünk egy-egy új kezelési mód, illetve gyógyszeres terápia felé. A praxisom területén élő betegeim zöme a munkája vagy az életmódja miatt rizikócsoportba tartozott. Sikerként éltem meg, ha rá tudtam venni egy-egy beteget arra, hogy változtasson az életén.

– Azért ennek a hivatásnak is vannak árnyoldalai.

– Ez egy nehéz munka, állandó készenlétet jelent. A folyamatos rendelkezésre állás miatt komoly szervezőképességre van szükség ahhoz, hogy az embernek a családja vagy akár az éjszakája is egyben maradjon. Nem túl felemelő, hogy az esetek egy jelentős része miatt kissé monotonná tud válni a gyógyítás, ugyanakkor észre kell venni azt a kb. 20-ból 1 esetet, amit nem a napi rutin szerint kell ellátni. Tény az is, hogy a háziorvosok, az alapellátásban dolgozók egészségügyön belüli elfogadottsága még távol áll az ideálistól, nem ritka, amikor egy-egy kórházi osztályon a háziorvosnak harcolnia kell a presztizséért. Ennek nyilván történelmi háttere is van, de a betegek érdekében muszáj kommunikálni az egészségügyi ellátórendszer másféle résztvevőivel, ami nem mindig könnyű. Egy gyógyszerbeállításnál például a háziorvosnak mások a szempontjai, mint a fekvőbeteg-ellátásban dolgozó kollégáknak, hiszen a nyugalmas kórházi körülmények között beállított gyógyszer egészen másképp hat a zaklatott hétköznapokban.

– Talán nem tévedek nagyot mikor úgy vélem, hogy a lehetőség kapujához érve azt érezte: eljött az idő, sokat tehet az ágazatért és ezen belül saját hivatásáért is.

– Világmegváltó gondolataim nem voltak, és inkább a feladatban rejlő lehetőséget láttam, mint bármi mást. A háttérben évek óta zajlott egy felkészülés, s az alapellátással kapcsolatos elképzeléseket én fogtam össze. Eredménynek tartom, hogy sikerült a kormányzati köztudatba emelni: az alapellátás megerősítése az átalakulás és a hatékonyabb egészségügyi rendszer záloga. Aki kívülről érkezik, nagyon egyszerűnek véli a döntési folyamatokat, aztán az államigazgatás gépezetébe kerülve látja, hogy itt-ott csikorognak a fogaskerekek, nem mindig sikerül kiengedni a kéziféket vagy megtalálni a helyes sebességfokozatot. Szerettem volna ennél jelentősebb eredményeket elérni. Ráfoghatjuk a külső környezetre is, de biztosan mi is hibáztunk, hogy nem sikerült az eredeti elképzeléseink szerinti ütemet tartani, mégis ezzel együtt azt mondom, haladunk.

– A jövő évi költségvetési sorokat nézve a lehetőségek nagyon korlátozottak, ehhez képest eddig nagy volt a csönd.

– Az utóbbit nem a saját sikeremnek tudom be, sokkal inkább a háziorvosok türelmének. Tisztában vannak vele, érzékelik, hogy közülük jöttem, semmi nem változott meg, mióta a hivatalba léptem. Tudom, mik egy háziorvos problémái, mik a nehézségei – tudom, miről beszélnek. Bízom abban, hogy a kollégákkal folytatott diskurzus során sikerül árnyalni az egészségügy jelenlegi feszített helyzetéről kialakított képet, s ezek a párbeszédek hozzájárulhatnak saját helyzetük felméréséhez, elképzeléseik pontosításához. Remélem, érzékelik azokat a kisebb lépéseket, amiket az elmúlt másfél évben sikerült megtennünk, mert tagadhatatlan, hogy voltak ilyenek. 

– Vegyük végig.

– Az első az volt, amikor tavaly év végén – először az újkori

egészségügy történetében – nem csak a szakellátóknak, hanem az alapellátóknak is sikerült év végén a többletből egy kis pénzt juttatni. (Az idei plusz jutattatásról lásd „Év végi meglepetés” című írásunkat.) Az összeg nem volt nagy, de mindenképpen jelezni kívántuk: fontosnak tartjuk az alapellátókat és számítunk rájuk. Érdemi előrelépés, hogy az indikátorrendszer révén a teljesítményfinanszírozás is megjelent a rendszerben, havonta átlagosan 40–50 ezer forinttal nőtt a praxisok finanszírozása. Az évekig tartó huzavona után idén bevezetett kötelező online jelentés sikerként való értékelése kétségtelenül inkább a korábbi állapot abszurditását mutatja.
S habár még nem működik tökéletesen, de ezzel együtt a háziorvosok ma már meg tudják nézni betegeik közfinanszírozott diagnosztikai és terápiás kezelési adatait. Egyelőre még csak kevesen használják a rendszert, ami valóban kicsit bonyolult, éppen ezért igyekszünk felhasználóbaráttá tenni. A jelenlegi szűkös pénzügyi helyzetben egyértelműen sikernek tekinthető, hogy a kormány zöld utat adott a háziorvosi eszközfinanszírozásnak. Igaz, negyedévet csúsztunk, de elindult. Az első hónap végére a 6500 háziorvostól 1300 igénylés érkezett. A gazdaság állapotának függvénye, de nagyon bízunk benne, hogy az év végén el tud indulni a praxisalap, amely lendületet adhat a pangó piacnak. Ehhez újraszabályozzuk a praxisjogot. Év végéig elkészül egy olyan digitális térkép alapú rendszer, amely térségekre lebontva pontosan megmutatja, hogy hol milyen eséllyel juthatnak a betegek az alapellátáshoz. Konkrétan, hogy hol hány praxis van, melyik rendelkezik területi ellátási kötelezettséggel, illetve hol működnek vegyes praxisok, és mindez milyen betegszámmal.

– Újrarajzolják ezt a térképet?

– Egyelőre csak áttekintjük. Ma senki sem tudja pontosan megmondani, hogy mekkora a különbség az egyes térségek között a szolgáltatások elérésében. Tiszta képet szeretnénk kapni, s majd ennek alapján döntjük el a következő lépéseket. Van néhány elképzelésünk, így például bizonyos esetekben az évek óta üresen álló praxisokat a körzettel határos praxisokhoz csatolnánk, így garantálva a betegek számára az alapellátást. (A területi ellátási kötelezettség nélkül üzemelő praxisokkal kapcsolatos információnkat
„A salátatörvény titkai” címmel megjelenő
keretes írásunkat.) 

– Maradjunk a számoknál. A 2012. évi költségvetésben alapellátásra ugyannyi pénz jut, mint idén. Van esély arra, hogy valami többletet kap­janak a háziorvosok?

– A jelenlegi gazdasági helyzetben nincs esély a normatív támogatás növelésére. Az, hogy 2,5-szeresére emeltük az indikátorokra költhető összeget, a jövő évben is így marad. A háziorvosi eszközfinanszírozás révén jövőre 3,5 milliárd forinttal több kerül a rendszerbe, és amennyiben sikerül a praxisalapot létrehozni, akkor ez újabb 2 milliárdot jelent.

– Mire lesz elegendő 2 milliárd forint?

– Modelleztük az utóbbi évek praxismozgásait, és ennek alapján úgy látjuk, évente hozzávetőleg akár 200 praxisjog adásvételére is fedezetet nyújtana.

– Van 200 vállalkozó szellemű, az alapellátáson kívül dolgozó, háziorvosi szakvizsgával rendelkező kollégája?

– Annak idején nagyon sokan megigényelték a működtetési jogot, mivel annak kiváltása egyszerű volt, nagyjából olyan, mint egy horgászengedélyé. Most megnézzük azt is, hogy ki az, aki rendelkezik praxisjoggal és valós ellátást végez. Nincsenek erre vonatkozó egyértelmű adataink, viszont azzal, hogy körzethez kötjük a praxisjogot, világossá válik a helyzet. Van olyan képzési forma, amellyel gyorsabban megszerezhető a vállalkozás elindításához szükséges képesítés. Azt reméljük, hogy ha vonzóbbá tesszük a háziorvosi pályát, akkor lesznek olyanok, akik be tudnak szállni a rendszerbe. Az új szisztéma – egyelőre még csak tervezett –
lényege, hogy kamatmentes támogatást adna a praxiskezelő a potenciális vásárlónak: a praxis egy éves bevételének maximum 80 százalékát visszatérítendő támogatásként, hosszú lejáratra, kamatmentesen biztosítaná az állam. A praxiskezelő végezné a praxis adásvételek regisztrációját is.

– Rendben, látjuk az állam által garantált büdzsét, látjuk az ebből adódó korlátokat. Mit tehet, honnan tehet szert plusz bevételre az, aki nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is vállalkozó háziorvosként tekint magára?

– Még ebben az évben, de legkésőbb jövő év elején szeretnénk definiálni, hogy melyek azok a TB ellátáson kívüli tevékenységek, amelyeket a háziorvos végez. Jó néhány akad belőlük, és sokszor esetleges, hogy a háziorvos kér-e ezekért pénzt, és ha igen, akkor mennyit. Van olyan terület, ahol ez szabályozott, van ahol kevésbé. A „kedvencem” az az egészségpénztári nyomtatvány volt, amelyet nekem kellett lepecsételnem ahhoz, hogy a beteg a pénztár terhére vásárolhasson szemüveget, hallókészüléket, vagy akár mehessen wellness hétvégére. Úgy gondolom, ennek a szolgáltatásnak a költségét az egészségpénztárnak kellene finanszíroznia, s nem az államnak.

– Mi az akadálya annak, hogy ha a doktor háziorvosi szakvizsgája mellett még egy szakképesítéssel rendelkezik, akkor privát rendelést nyújthasson a körzetében élők számára? Az is érdekelne, vajon miért nem lehet kialakítani egy olyan rendszert, amelyben az orvos gondozhatja a betegét, akár a kórházi ellátását is menedzselve?

– Keressük a választ arra, hogy az alapellátók miként tudnák hasznosítani egyéb szakvizsgáikat is. Ennek egyébként elvben nincs akadálya. Az már „technikai” kérdés, hogy az adott rendelőben ezt a szakrendelését milyen feltételek mellett tudja működtetni, bár valószínűleg az ÁNTSZ bevonásával ez is kivitelezhető. A legfőbb kérdés pillanatnyilag a finanszírozás. Az alapellátással foglalkozó munkacsoportunk igyekszik megteremteni ennek a lehetőségét, szeretnénk módot adni arra, hogy praxis melletti szaktevékenységet valamilyen korlátozott módon, a körzetekhez kötve háziorvosok is végezhessenek. Ez csökkentené a járóbeteg-szakellátás terhelését, de a megoldásra még nincs kidolgozott tervünk. Az is reális felvetés, hogy a fekvőbeteg-ellátásra szoruló betegeket menedzseljék a kollégák, az Egyesült Államokban ez például létező gyakorlat. De a jelenlegi munkamennyiség mellett ez itthon egyelőre elképzelhetetlen. Megvalósításához egyenletesebben eloszló leterheltség, kisebb körzetek kellenek. Amennyiben 1000 beteg jutna egy háziorvosra, feltehetően megvalósítható lenne ez is, de amikor 1800–2000 beteg van egy praxisban, kivitelezhetetlen.

– Ha már szabályzás: mikorra készül el a háziorvosok hatáskörét újraszabályozó rendelet?

– Ehhez nyugalmasabb jogalkotási periódusra lenne szükség. A szakellátás átadása-átvétele teljesen leköti jogalkotási kapacitásunkat. Jelenleg a csoportpraxis és praxisközösség jogszabályi feltételeinek kialakításán dolgozunk, az átalakulások ösztönzése érdekében uniós forrásokat próbálunk mobilizálni a következő egy-két évben. Az a célunk, hogy a hatékonyabb betegellátás érdekében akár a praxisközösség, akár a csoportpraxis több szakembert vonhasson be a betegellátásba. (A szaktárca értelmezése szerint praxisközösségben önálló gazdálkodás van, míg a csoport­praxis közös gazdálkodással is rendelkezik. – a szerk. megjegyzése)

– Mi akadályozza, hogy több háziorvos összefogjon, és a költséghatékonyság jegyében bizonyos szolgáltatásokat közösen működtessen?

– Semmi. Az önkormányzatok feladatátvállalási szerződése lehet akadály, nem egységes a joggyakorlat ezen a téren.

– Ezen szeretnének változtatni.

– Az önkormányzati törvényt nem írhatjuk felül. Azt szeretnénk, hogy legyenek kötelező elemei a feladatátvállalási szerződésnek. Jelenleg nagyon egyensúlytalan a rendszer. Az önkormányzat kénye-kedvétől függ, hogy milyen elvárásokat támaszt az adott háziorvossal szemben, s mit nyújt neki ezért cserébe, mivel teszi könnyebbé a munkáját. Egyértelművé szeretnénk tenni, hogy az ingatlan fenntartása az önkormányzat kötelezettsége, vagy például azt, hogy mennyi időn belül kell döntenie és szerződnie az új háziorvossal. Ez napirenden van, a jelenlegi jogalkotási ciklus dedikált feladata, annak érdekében, hogy kiszámíthatóbb környezetben dolgozhassanak a háziorvosok.