Negyven éve hajtották végre az első szívátültetést Bécsben
Bő negyven éve, 1984. március 5-én hajtották végre az első sikeres szívátültetést Bécsben. Az osztrák főváros azóta a világ egyik legnagyobb szívtranszplantációs központjává nőtte ki magát és Európa egyik legsikeresebb programját dolgozta ki. A folyamatos újításoknak és új technológiáknak köszönhetően jelentősen javult a transzplantált betegek életminősége is.
A Bécsi Általános Kórház, az AKH Wien és a Bécsi Orvosi Egyetem, a MedUni Wien csapata 1984. március 5-én hajtotta végre az első sikeres szívátültetést. Azóta már több mint 1.700 ilyen beavatkozást végeztek, ami évi 40-50 transzplantációt jelent. A bécsi központban nemcsak bécsieket látnak el, hanem egész Alsó-Ausztriából, Észak-Burgenlandból és Felső-Ausztria valamint Karintia egyes részeiből is ide irányítják a betegeket. De itt gondoznak minden kisgyermeket is, akinek új szívre van szüksége.
Az egyre jobb gyógyszereknek és kezelési lehetőségeknek köszönhetően a betegek egyre később érik el azt az állapotot, amikor már csak egy új szív segíthet, így a transzplantáltak átlagéletkora jelenleg 50 év. 75 százalékuk férfi, 25 százalékuk nő. A legtöbben szívelégtelenség miatt szorulnak új szervre, de a vezető okok közé tartozik a koszorúér-betegség is. A betegeknek átlagosan 6-9 hónapot kell várniuk az új szervre, de ha az Eurotransplant sürgősségi listájának élére kerülnek, akár 10-14 napon belül kaphatnak donorszervet. A betegek egynegyede műszívet kap, ami további éveket adhat nekik és segít áthidalni a megfelelő donorszerv megtalálásáig tartó időt.
A műtétet követő intenzív ellátásnak köszönhetően, amelynek része a betegek pszichológiai támogatása is, a kezdeti 75-ről 91 százalékra nőtt a szívtranszplantáltak túlélési aránya. Míg a 80-as években 50 százalék volt a kilökődés esélye, ez ma 10-12 százalék. A betegek 85 százaléka több mint öt évet él az új szívvel, 75 százalékuk pedig több mint tizet. Walter Weiss 1985-ben ötödikként kapott új szívet Bécsben. „Nekem akkor egy új élet kezdődött. A halál küszöbéről egy csaknem normális életbe térhettem vissza, újra képes voltam mindenre” – meséli.
