Négy év röghöz kötés?

Várhatóan 2009 őszétől változik a felsőfokú szakorvosképzés rendszere, amelyhez elkészült a régóta várt koncepció. Az egyeztetési fázisban lévő, ám az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságában már megtárgyalt dokumentum szerint a minisztérium szakmánként és területenként évente meghatározná a hiányszakmákat, s ebből kiindulva, egy külön erre a célra megalakított testület véleménye alapján döntene a miniszter az adott évben meghirdetett rezidensi keretszámokról. Ha nem is a hallgatói önkormányzatok, illetve a Rezidens Szövetség elvárásainak megfelelően, de a keretszám mindenképpen növekedne: a jelenlegi 850-ről 2009 őszétől körülbelül 1200-ra. Jelentős változás, hogy a képző intézményeknek a továbbiakban kötelező volna tanulmányi szerződést kötni a jelölttel, akit egyúttal köteleznének arra, hogy szakorvosként legalább négy évig az adott kórházban maradjon.
A jelenlegi rendszer értelmében a szakorvosjelöltek a törzsképzés alatt az egyetemmel, a szakképzés alatt a kórházzal állnak munkaviszonyban. Ez az új javaslat értelmében úgy módosulna, hogy a jelölt mindkét időszakban a kórházzal, a központi gyakornok pedig az egyetemmel létesítene munkaviszonyt. Munkabérüket mindkét időszak alatt a kórház, központi gyakornok esetén a költségvetés állná. Azokat, akik hiányszakmákat választanak, az új szabályok szerint bérkiegészítés illetné meg: a közalkalmazotti bértábla H1-es kategóriája szerint járó pénz felét kapnák pluszban. A második és további, illetve ráépített szakképzéseket jelenleg nem támogatják, a továbbiakban 20,7 ezer forint képzési normatívát adnának személyenként és havonta. Maximalizálnák az e képzésekért kérhető díjakat is: legfeljebb a bértábla J1 fizetési osztályában garantált illetmény 15 százalékát (jelenleg 23 175 forintot) kérhetnének a jelöltektől havonta a képzőhelyek.
Bár a koncepcióban vázoltak jelentős változást hozhatnak a szakorvosjelöltek életében – a továbbiakban megtiltanák például, hogy az általuk végzett munkát önkéntes segítői tevékenységnek minősítsék (ezt hívják a rezidensek rabszolgaságnak) –, több országgyűlési képviselő úgy vélte, hogy a tervezet nem jelent valódi megoldást sem a jelenlegi területi egyenetlenségekre, sem a hiányszakmákban tapasztalható orvoshiányra. Dr. Nagy Kálmán országgyűlési képviselő (KDNP) például nem tartaná jó megoldásnak, ha a jelölt azonnal a kórházhoz kerülne. Az egészségügyi intézmények ugyanis különbözőek, miként akkreditációjuk is; az egyetemek aránytalanul jó helyzetben vannak. A rezidenseket szerinte központi alapból kellene finanszírozni, amelyre pályázhatna a kórház. Nem ért egyet a minisztérium új elképzeléseivel Csáky András (MDF) sem, aki állítja: a képzési díj visszafizetését könnyedén átvállalják a friss szakorvosoktól például azok a külföldi intézmények, amelyekben a képzést végző kórház helyett esetleg dolgozni kezd a frissen képzett szakorvos. A javaslat nem oldja meg az egészségügy problémáit; további szolgáltatói centralizáció felé visz, s még jobban elmélyíti a szakadékot az egyes térségek között – fogalmazott.
Mikola István (Fidesz) úgy véli, a legnagyobb gond az, hogy a koncepció az orvosok-szakorvosok közalkalmazotti jogállására épül, miközben Európában a szabad szellemi jogállás vált dominánssá. Ez utóbbira azonban szakorvosjelöltek esetén azért nincs lehetőség, mert vállalkozóként vagy szabadfoglalkozású státusban az orvos maga felel a tevékenységéért, a rezidensnek képzése befejeztéig azonban ma nincs joga önálló munkavégzéshez. A volt egészségügyi miniszter egyébként – hasonlóan a Magyar Rezidens Szövetséghez – nem tartotta jó ötletnek a rezidensek „röghöz kötését”. Papp Magor, a szövetség elnöke közölte: a megfelelő „pufferkapacitás” biztosítása végett a végzősök létszámánál minden évben 15-20 százalékkal több rezidensi helyet kellene meghirdetni, hogy a humánerőforrás-problémák mérséklődjenek. A négy év megkötés Papp Magor szerint azért sem szerencsés, mert nem éri el a célját. Külföldi munkavégzésre ugyanis leginkább a már 8-10 éves gyakorlattal bíró szakorvosokat várják, akiknek eltávozását ez a rendszer nem képes megakadályozni. Az igazi megoldást szerinte az jelentené, ha vonzóvá tennék a pályát. Fontos volna „a fizetések konszolidálása” is: a rezidensek akkor maradnának szívesen, ha 200 ezer forint nettó fizetést kaphatnának, ami 10 év alatt fokozatosan emelkedne 400 ezer forintra. A szövetség egyik korábbi felmérésének eredménye mellett az egészségügyi bizottság ülésén az is elhangzott: jó volna túllépni végre az egyetemek lobbiérdekein, s világossá tenni, mire jó ma az egészségügyben az egyetemi végzettség. Az uniós szabályozás adaptálása miatt ugyanis a fogorvosi praxis működtetéséhez például már nincs szükség a korábbi kétéves kötelező szakképzésre, csakhogy az egyetemi évek nem készítik fel őket a gyakorlati munkára. Horváth Zsolt (Fidesz) szerint a kistelepüléseken már ma sem egyszerű fogorvost találni, s hamarosan ez a terület is hiányszakmává válhat. Az EU-ban a lediplomázott fiatal fogorvos azonnal praxist működtethet, itt azonban az egyetem után hovatovább nincs kitől, és nincs hol megtanulnia a szakmát, pedig a protetikában a gyakorlati képzés finoman szólva is elégtelen – erősítette meg egykori államtitkára véleményét a szaktárca.

Köbli Anikó (Medical Tribune)