Ne adják fel!
Kevés a lehetőség az érdemi rehabilitációra, s a meglévő lehetőségekről sem tud sok gyógyíthatatlan sclerosis multiplexes (SM) beteg – írja közleményében a Magyar SM Társaság.
A gyógyíthatatlan sclerosis multiplex szerteágazó betegségtüneteket produkál, ezért a rehabilitáció is speciális: a betegeknek azon múlnak a panaszaik, hogy az SM miatti autoimmun gyulladás az agyuknak és a gerincvelőjüknek melyik részét, hány ponton és milyen intenzitással érinti, roncsolja. Vannak, akik akár évtizedeken át viszonylag enyhe tünetekkel élnek, mások néhány év alatt önellátásra képtelen, kiszolgáltatott emberekké válnak. A fáradékonyság, a depresszió, az egyensúlyproblémák, a kézremegés, a koncentrációzavar, a memóriagondok, a beszédnehezítettség, a látásromlás, az izmok letapadása, a járás megnehezülése vagy végleges elvesztése, a vizelettartási vagy szexuális problémák mind olyan tünetek, amelyek egy SM beteget fenyegetnek. A rehabilitáció kihívása, hogy egy SM betegnél – ellentétben például egy baleset sérültjével – nem egy adott, jól körülhatárolható állapotból kell eljutni egy jobb helyzetbe, hanem a betegség hullámzásával, fellángolásaival együtt a kiindulási állapot is folyamatosan változhat.
– A rehabilitáció nem egy passzív gyógykezelés, hanem a betegtől is aktív munkát, folyamatos erőfeszítést és elkötelezettséget kívánó befektetés – idézik Vincz-Marton Nikolettát, a Magyar SM Társaság elnökét, aki utalt arra: párhuzamosan kell a rehabilitációs szolgáltatásokat elérhetővé tenni, s minél több SM beteget motiválni annak érdekében, hogy egy romló egészségi állapottal szembesülve se adják fel a küzdelmet.
