Egészségipar
Nanotoxikológiai projektek Miskolcon
2010. április 14. 10:54
.jpg)
Nemrég már hírt adtunk a miskolci nanotoxikológiai laboratórium megnyitásáról. Most első terveikről számolunk be, az általuk kiadott sajtóanyagot idézve.
Egyik jelenleg folyó projektünk a világszerte bevált nanokapszulába zárt rákellenes szer, a liposzómába zárt doxorubicin generikus formájának kifejlesztése.
Az új laboratórium célja ennek és további nanogyógyszerek toxikus hatásainak vizsgálata. A doxorubicin – Doxil – mint az első nanogyógyszer 1995-ben került forgalomba elsősorban a petefészek rák, emlőrák és a Kaposi-szarkóma kezelésére. A Doxillal jelenleg folyó számos klinikai kísérlet jó esélyt ad arra, hogy az említetteken felül a Doxil több más daganatos megbetegedés gyógyításában is szerepet kapjon a jövőben.
A Doxil széleskörű alkalmazásának legfőbb gátja a magas ár: egy kezelési kúra több ezer dolláros költséggel jár. Mint az első forgalomba került nanogyógyszer, a Doxil szabadalma néhány éven belül (2012) lejár, lehetőséget kínálva a gyártásra és forgalmazásra generikumként.
A generikus Doxil a világon legalább két helyen már forgalomban van (Kína, Dél Amerika). Egyik célunk erre a versenyre még időben felkészülni, a másik pedig az, hogy egy, a Doxilnál jobb biokompatibilitással bíró eredeti készítményt fejlesszünk ki. Ennek a nanogyógyszernek a piaci si- kere már eddig is jelentős és növekvő, az évi forgalom meghaladja a 300 millió dollárt, s évente 15%-os a növekedés.
| 1986-ban Eric Drexler kiadta „A teremtés gépei: A nanotechnológia közeledő korszaka” (Engines of Creation: Coming Era a of Nanotechnology) című könyvét amely a nanotechnológia és a molekuláris gyárak lehetőségeiről szól. Sokan csak scifiként legyintettek ötletei hallatán. Ma mindez már valóság, s nem a távoli jövő már az sem, hogy a jelenleg alkalmazott sugár- és kemoterápiás eljárások helyett, melyek a rákos sejtekkel együtt az egészséges sejteket is pusztítják, kiváltva ezzel a sajnos jól ismert tüneteket a hányingertől a hajhullásig, a jövő orvosa talán egy fecskendőnyi nanorobotot juttat a páciens véráramába. E nanoszerkezetek aztán felkutatják és megsemmisítik a rákos sejteket és csak azokat, , megvalósítva a jelenleg csak áhított tökéletesen szelektív kezelést. A két kezelés közötti különbségre talán egy, a mezőgazdaságból vett hasonlattal lehet rámutatni: a tradicionális kezelés megfelel annak, mikor kertünk gyomos részét gyomirtóval lepermetezzük (kiirtva ezzel haszonnövényeink jó részét is az adott területen), míg a nanomedicina által kínált alternatíva a gyomok gondos, kézzel végzett kihúzkodásával rokonítható. A nanomedicinával mindmáig elképzelhetetlen mértékű precizitásra és hatékonyságra a nyílik lehetőség a rákos sejtek elpusztításában, a vírusok elleni küzdelemben. Egy mesterséges vörösvértest akár több mint százszor nagyobb mennyiségben képes oxigént szállítani, mint az igazi. |
Forrás: Sajtóanyag (Zsolca TV)
