Tudomány
Nanogyémántokkal segítik a sebgyógyulást
.jpg)
Súlyosabb sebek – például égések, csonttörések – esetén a legnagyobb veszély a bakteriális fertőzés. A legújabb eredmények szerint a helyileg alkalmazott nanogyémánt-inzulin komplexszel hatásosan lehet védekezni a fertőzések ellen és felgyorsítható a sebgyógyulás is.
A Northwestern University kutatói apró (4–6 nanométeres) nanogyémántokhoz inzulin molekulákat kapcsoltak; az így keletkezett részecskék eloszlathatók gélekben, kenőcsökben, és felvihetők a kötszerekre és a sebvarró anyagokra. Az inzulin molekulák élettani hidrogénion koncentrációjú közegben (pH: 7,4) erősen kötődnek a nanogyémántokhoz, azonban lúgos közegben (pH>7,4) leválnak róluk és az alkalmazás helyén fejtik ki hatásukat. Ennek köszönhetően alkalmazhatók helyileg a sebek gyógyítására, mivel a sebek és környezetük – a baktériumok megtelepedése miatt – lúgos kémhatásúak, a pH akár 10-nél is magasabb lehet. Míg a nanogyémántokhoz kötődő inzulin biológiailag inaktív, felszabadulása esetén kifejti a rá jellemző hatást.
Az így alkamazott inzulin lassan, folyamatosan szabadul fel, és több napon át hat a sebre. Sebgyógyítást gyorsító hatása annak tudható be, hogy lokális növekedési hormonként működik: fokozza a bőrsejtek proliferációját, osztódását, elősegíti a vérellátás helyreállását a seb területén, és gátolja a gyulladást és a fertőzéseket.
A nanogyémántok terápiás alkalmazása több szempontból is előnyös. Nagy felületüknek köszönhetően nagy mennyiségű fehérjét vagy gyógyszert – nem csak inzulint, hanem szinte bármilyen anyagot – tudnak megkötni, és kis méretük miatt elhanyagolható a sejtekre gyakorolt invazív hatásuk, biokompatibilisek, és nem váltanak ki gyulladást. Gyártásukkor méretük nagyon pontosan szabályozható, és nagy mennyiségű, egyforma méretű részecske állítható elő.
A vizsgálatot a Biomaterials szakfolyóiratban publikálták, és Dean Ho kutató arról számolt be a Science Dailynek, hogy vizsgálatuk következő lépéseként gél formában fogják alkalmazni, preklinikai vizsgálatokban a nanogyémántokhoz kötött inzulint.
Tanulmányaik eddig sem korlátozódtak az inzulinra: már igazolták azt is, hogy a nanogyémántokhoz kötött doxorubicin (amely egy kemoterápiás szer) szintén felszabadítható a nanogyémánt-kötésből úgy, hogy tartós és folyamatos hatást fejtsen ki.
Weisz Júlia
