Mozart-dialógusok

  Az év első hónapjában ünnepli a világ Mozart születésnapját. Ezt a nevezetes ünnepet (január 27-ét) fogja közre immár több mint ötven éve a salzburgi Mozart-hét. A rendező Nemzetközi Mozart Alapítvány a Salzburgi Egyetemmel (Mozarteummal) együttműködve az idén is parádés koncertsorozatot állított össze, több mint ötven neves előadóművész, valamint kilenc zenekar közreműködésével. Tíz nap alatt 24 koncert zajlott le (opera-előadás ebben az időszakban nincs).

  A programok középpontjában Mozart állott, de nagy hangsúlyt helyeztek a kortárs és 20. századi zene megszólaltatására is. Ezért lett az idei játékok alcíme: Dialógusok. Mozart muzsikáját szembesítették kortársaiéval, utódaiéval és a jelenleg élő alkotóművészekéivel. Két ősbemutató is elhangzott: Thomas Larcher vonósnégyesét az Artemis kvartett, Johannes Maria Staud kétzongorás concertóját Pierre-Laurent Aimard és Tamara Stefanovich mutatta be a Camerata Salzburg közreműködésével. Mindkét mű a Mozart Alapítvány felkérésére készült.
  A tavaly munkába állt Stephan Pauly intendáns tudatosan át akarja formálni a Mozart-hét koncepcióját:
  – Bayreuthban nőttem fel, és a szemem előtt zajlott le a Wagnerfesztivál modernizálása. A törzsközönség nagy felháborodása közepette mutatják be a kortárs rendezéseket, ám ez engem nem tántorít el attól, hogy szükséges egy új közönség megnyerése. A törzsközönség egy részének elvesztése után új és nyitottabb publikum fog itt Salzburgban is megjelenni. A kortárs zene gyakran szokatlan hangzása olyan zenei nyelvet jelent, amely kezdetben valóban idegenül hat. De már a tavalyi Mozart-héten észrevehetően megjelent egy új, a mai zenére nyitottabb hallgatóság is. Másik elképzelésem idén az volt, hogy Mozart és a kortárs művészek szakrális zenei alkotásait is szembesítsük. Így került a programba Gubaidulina, Widmann ilyen jellegű műve is. Anton Webern és Mozart műveinek társítása első pillanatra furcsának tűnik, de a szerzők életútjában, valamint expresszív, törékeny hangzásvilágában érzek párhuzamot. Úgy gondolom, hogy korunk nagy előadóművészeinek megnyerése a ritkán hallható és modern művek elfogadásában is szerepet fog játszani, hiszen nagyon fontos, hogy a művészi jelenlét a maga teljes szuggesztivitásában, erejében megnyilvánuljon.
  Schiff András a Mozart-hét egyik központi alakja volt, koncertjeire elsőként fogytak el a jegyek. Tavaly Alban Berg Kamarakoncertjének zongoraszólamát is eljátszotta, idén más jellegű meglepetéssel szolgált. Zenei tréfamesterként mutatkozott be, amikor Mozart Serenata notturnájában az üstdob mellől irányította a zenekart. Mozart ebben a művében lehetőséget adott kadencia jellegű humoros improvizációkra is, amelyet Schiff zenekarának (Capella Andrea Barca) művészei ki is aknáztak. Elmondhatatlan volt az ováció, amellyel a közönség ezt a valódi mozarti tréfát jutalmazta. A koncert második részében elhangzó Don Giovanni nyitányt folytatólagosan követte Mozart d-moll zongoraversenye, amelynek első tételében Beethoven kadenciája, a fináléban Schiff rögtönzése hangzott el. Itt megszólaltak a Don Giovanni fő motívumai, sőt Beethoven d-moll szonátájának egy témája is megjelent. Valódi dialógus volt ez Mozart és Beethoven között, igazi élő zenét hallottunk. Nem csoda, hogy a Mozart-héten Schiff és zenekara két alkalommal is előadta programját, egyiket éppen Mozart születésnapján.
  Várjon Dénes, világjáró zongoraművészünk számos alkalommal szerepelt Salzburgban. Idén a neves görög hegedűművésszel, Leonidasz Kavakosszal adott nagysikerű szonátaestet. Mozart-művek mellett Anton Webern op. 7-es Négy darabja, majd Bartók Béla I. Hegedűzongoraszonátája hangzott el, és a meleg fogadtatást követő ráadásként Bartók I. rapszódiája. Kevéssé ismert, hogy Bartók I. szonátája 1922-ben második külföldi előadásként éppen itt, a Mozarteum koncerttermében hangzott el. A különlegesen illusztrált, tartalmas programkönyvben látható egy fénykép (a Mozarteum archívumából) Bartókról, művészkollégái társaságában a Mozarteum előtt.
  Bartók művészete, akár Weberné, kiemelt helyet kapott a koncertprogramban. A Divertimentót Gidon Kremer zenekara, a Kremerata Baltica adta elő, a Két arckép első darabja szintén Kavakosz és az általa vezényelt Camerata Salzburg előadásában hangzott el. A Mozart-héten a Bécsi Filharmonikusok rendszeresen fellépnek. Bartók Concertóját Fischer Iván vezényelte, és az előadás nemcsak a közönséget, de a zenekart is láthatóan fellelkesítette. A koncert első részében Mozart K. 338-as C-dúr szimfóniáját három ária követte a fiatal Mozarttól. A kor neves kasztrált énekesei számára íródott műveket kevesen tudják manapság megszólaltatni. Ezek közé tartozik Vesselina Kasarova, a bolgár származású mezzoszoprán. Hangjának különleges tónusa, szuggesztív előadásmódja megérdemelten teszi korunk vezető énekesévé.
  Pierre-Laurent Aimard, a kiváló francia zongoraművész lett ez évben a „rezidens művész” (mint korábban Schiff András), aki több program és egy művészbeszélgetés résztvevője is volt. Legkiemelkedőbb produkciója Olivier Messiaen (1908–1992) zongorára és zenekarra íródott Réveil des oiseaux (A madarak ébredése) című művének előadása volt. Messiaen egész életművében jelentős szerephez jutott a madarak éneke. Ebben a húszperces műben eredeti, a szerző által lejegyzett madárdalok szólaltak meg az egyes hangszereken. Messiaen ornitológusnak készült, de végül zenei tálentuma győzött, a madárhangok iránti különös vonzalma viszont egész életművében főszerepet játszott: „A madarak voltak legfőbb mestereim, legtöbbet tőlük tanultam”. E sajátos dallamvilág számára a teljes szabadságot szimbolizálta. A Bécsi Filharmonikusokat ezen a koncerten egy modern zenei „specialista”, Ingo Metzmacher irányította.
  Ha opera nem is, de opera jellegű mű („szakrális zenei játék”) mégis elhangzott a Mozart-héten. Valódi különlegesség volt ez is: a 11 éves Mozart első oratórikus műve („Singspiel”), amely a Biblia első parancsolatáról szóló, három részből álló diákszínjáték. A salzburgi hercegérsek rendelésére a gyermek Mozart írta az első részt, míg a második rész az akkori udvari koncertmester, a 29 éves Michael Haydn (a „nagy Haydn” öccse), a harmadik pedig Anton Adlgasser zeneszerző alkotása volt. A szövegíró, Anton Weiser udvari tanácsos – eredetileg textilkereskedő – később Salzburg polgármestere lett. Az első rész bemutatója annak rendje és módja szerint lezajlott a Residenz-palota lovagtermében, az udvari muzsikusok részvételével. Korabeli jelentés szerint a hercegérsek el volt ragadtatva a műtől, és hihetetlennek tartotta, hogy ezt a „remekművet” (!) egy 11 éves gyermek hozta létre. A második és harmadik rész bemutatója néhány nap múlva megtörtént, de ezek visszhang nélkül maradtak. Természetes, hogy Mozart fiatalkori, majd érett színpadi műveinek előadásai elfeledtették ezt a zsengét. Vagy mégsem? Nicolaus Harnoncourt azok közé tartozik, akik a ritkán hallható műveket rendre visszahozzák a zenei köztudatba. A jövőre 80 éves művész és zenetudós – aki most vette át a Salzburgi Egyetem díszdoktori kinevezését – fiatalos lendülettel látott neki e 90 perces mű feltérképezésének, és kincset talált. Igaz, hogy már volt korábbi előadás, illetve hangfelvétel, de Harnoncourt nem kevesebbet akart bebizonyítani, mint azt, hogy Mozart zsenije már ebben az igen korai műben is érvényesült. Ehhez olyan világsztárokat hívott segítségül, mint Patricia Petibon és Eva Mei szoprán-, valamint Kurt Streit és John Mark Ainsley tenorénekesek. A történet igen egyszerű: az álomba merült léha keresztény ifjú lelkéért verseng a földi és az égi szellem. A földi hívságok bármily csábítóak – a jó győzedelmeskedik. A szövegkönyv kedves humora felkeltette a gyermek Mozart fantáziáját, aki szellemes, parodisztikus művet hozott létre (az égi szellem például orvosnak álcázza magát). Az oroszlánbőgésről szóló ária – mint a mű egyik csúcspontja – bármely Mozart-esten megállná a helyét. A koncertelőadás ellenére jól érvényesült az énekesek játéka, ötletessége, és a közönség remekül szórakozott. Két éve a „Mozart 22” operasorozatban a Salzburgi Nyári Ünnepi Játékokon fiatal énekesekkel eljátszott operáról DVD-felvétel is készült. Bízzunk abban, hogy ez a mostani briliáns előadás sem múlik el nyomtalanul, rádióadásban bizonyosan el fog hangzani. Harnoncourt is, mint Schiff András, Mozart játékos énjének felidézésével járult hozzá a 2008-as Mozart-hét élményeihez.