Tudomány
Mítoszromboló influenza
2009. november 12. 09:15
Nem úgy viselkedik, ahogy vártuk, és nem is úgy, mint a hagyományos influenza - emiatt egyre nagyobb a tanácstalanság a világban a H1N1-járvány kapcsán. A legfontosabb különbségeket a New Scientist gyűjtötte csokorba.
A szakértők eleinte arra számítottak, hogy a H1N1-fertőzés nagyjából ugyanazokkal a tünetekkel jelentkezik majd, mint a szezonális influenza: a „hivatalos" magyar felvilágosító plakáton ma is az olvasható, hogy a legjellemzőbb, a betegség felismerését nagyban megkönnyítő kísérőjelenség a magas láz és a köhögés. Ehhez képest az eddigi nyugat-európai esetek mintegy felénél egyáltalán nem jelentkezett láz, és még a kórházban ápolt legsúlyosabb betegek tizede is láztalan maradt. Az elhúzódó köhögés tényleg viszonylag gyakori ugyan, ám sokszor egyáltalán nem az influenza elején, hanem —szövődményként — a vírusfertőzés lefutása után bukkan fel. Ugyanakkor sűrűn felbukkan tünetként a légszomj, a mellkasi fájdalom és az elkékült ajak — pedig ezekről a legtöbb felvilágosító anyagban nem esik szó.
Gyakori tévhit, hogy a H1N1-fertőzés halálozási rátája alacsonyabb, mint a szezonális influenzáé. Ezt eddig a hivatalos adatok is többé-kevésbé alátámasztják. Ám az is nagy biztonsággal megjósolható, hogy a fiatal felnőttek között a H1N1-nek sokkal több áldozata lesz, mint a szezonális influenzának, mivel már jelenleg is mutatkozik ilyen különbség az új influenza „javára".
A korábbi járványok tapasztalatai alapján alakult ki az a hiedelem, hogy az egészséges emberek biztonságban vannak, a kór csak a beteg, legyengült szervezetek számára jelent súlyos veszélyt. Ez azonban a H1N1-vírusra garantáltan nem igaz. Az eddig az új vírus miatt meghalt fiatal felnőttek kétharmadának és a babák 80 százalékának nem volt olyan alapbetegsége, ami miatt kiemelt kockázatúnak számítottak volna.
Ugyancsak elterjedt vélemény — még orvosi körökben is —, hogy az egészséges táplálkozás, a sok vitamin, a maszk és a rendszeres kézmosás megvéd az új influenzától. Talán így van, de bizonyíték egyikre sincs. Arra viszont van, hogy a dohányzás abbahagyása és súlyfölösleg csökkentése mérsékli a súlyos szövődmények kockázatát. Az immunrendszer állapota az új vírus „elkapása" szempontjából amúgy teljességgel indifferens, mivel az állati eredetű, az ember számára ismeretlen genetikai anyagú vírus ellen senkinek sincs immunitása, ezzel a kórokozóval ugyanis még nem találkoztunk, nem alakulhatott ki védettség vele szemben. Az immunerősítés persze hasznos, de inkább a szövődmények megelőzésében lehet szerepe.
Az újinfluenza-oltás a kifejezetten kis kockázatú vakcinák közé tartozik — miközben minden 20 ezer, 4 éven aluli fertőzöttből egy biztosan kórházba kerül a betegség miatt.
A legtöbb kétely a mostani H1N1 vírus mutációs hajlamára vonatkozik — vagyis arra, hogy kifejlődik-e belőle olyan változat, amelyik fertőzőképesebb, „halálosabb" vagy a gyógyszerekre kevésbé fogékony a jelenleginél. Ezt ma senki nem tudná cáfolni (mint ahogy megerősíteni sem), annyit azonban el lehet mondani, hogy az influenza-világjárványok során a második hullám gyakran súlyosabb az elsőnél. További kockázati tényező, hogy a sertésinfluenzához hasonló, állati eredetű járványokra elméletileg egyre sűrűbben számíthatunk. Vagyis nem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, mint a legutóbbi hongkongi vírus okozta járvány idején, hogy aki most túléli a fertőzést, az utána évtizedekig biztonságban lesz.
Gyakori tévhit, hogy a H1N1-fertőzés halálozási rátája alacsonyabb, mint a szezonális influenzáé. Ezt eddig a hivatalos adatok is többé-kevésbé alátámasztják. Ám az is nagy biztonsággal megjósolható, hogy a fiatal felnőttek között a H1N1-nek sokkal több áldozata lesz, mint a szezonális influenzának, mivel már jelenleg is mutatkozik ilyen különbség az új influenza „javára".
A korábbi járványok tapasztalatai alapján alakult ki az a hiedelem, hogy az egészséges emberek biztonságban vannak, a kór csak a beteg, legyengült szervezetek számára jelent súlyos veszélyt. Ez azonban a H1N1-vírusra garantáltan nem igaz. Az eddig az új vírus miatt meghalt fiatal felnőttek kétharmadának és a babák 80 százalékának nem volt olyan alapbetegsége, ami miatt kiemelt kockázatúnak számítottak volna.
Ugyancsak elterjedt vélemény — még orvosi körökben is —, hogy az egészséges táplálkozás, a sok vitamin, a maszk és a rendszeres kézmosás megvéd az új influenzától. Talán így van, de bizonyíték egyikre sincs. Arra viszont van, hogy a dohányzás abbahagyása és súlyfölösleg csökkentése mérsékli a súlyos szövődmények kockázatát. Az immunrendszer állapota az új vírus „elkapása" szempontjából amúgy teljességgel indifferens, mivel az állati eredetű, az ember számára ismeretlen genetikai anyagú vírus ellen senkinek sincs immunitása, ezzel a kórokozóval ugyanis még nem találkoztunk, nem alakulhatott ki védettség vele szemben. Az immunerősítés persze hasznos, de inkább a szövődmények megelőzésében lehet szerepe.
Az újinfluenza-oltás a kifejezetten kis kockázatú vakcinák közé tartozik — miközben minden 20 ezer, 4 éven aluli fertőzöttből egy biztosan kórházba kerül a betegség miatt.
A legtöbb kétely a mostani H1N1 vírus mutációs hajlamára vonatkozik — vagyis arra, hogy kifejlődik-e belőle olyan változat, amelyik fertőzőképesebb, „halálosabb" vagy a gyógyszerekre kevésbé fogékony a jelenleginél. Ezt ma senki nem tudná cáfolni (mint ahogy megerősíteni sem), annyit azonban el lehet mondani, hogy az influenza-világjárványok során a második hullám gyakran súlyosabb az elsőnél. További kockázati tényező, hogy a sertésinfluenzához hasonló, állati eredetű járványokra elméletileg egyre sűrűbben számíthatunk. Vagyis nem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, mint a legutóbbi hongkongi vírus okozta járvány idején, hogy aki most túléli a fertőzést, az utána évtizedekig biztonságban lesz.
