Mitől lesz valaki sztárorvos? Például Varga Péter Pál

Varga Péter Pál gerincdaganat-sebész: a csigolyaterelő

„Megismerni a határokat, s ha lehet egy picit arrébb tolni a falat – a gerincsebészetnek ez a lényege” – állítja. Intézete várólistáján akár éveket is töltenek a betegek, ám szerinte az emberek nem azért jönnek hozzá, mert látták őt esetleg a tévében. Páciensei 60 százalékát a háziorvosi, az ideggyógyászati, a reumatológiai, illetve az ortopédiai hálózat orvosai küldik hozzá, a többiek hírből hallottak róla, vagy ismerőseinek ismerősei. Tudását legkonokabb bírálói is elismerik. Ezt nehéz is lenne eltagadni, hiszen már a tengerentúlról is küldenek hozzá rangos professzorok nehéz, gerincdaganatos eseteket.

Harmincnál több szabadalma van, melyek közül hetet ma is használnak világszerte a műtőkben. Egyikük, a „csigolyaterelő” forradalmasította a gerincsebészet egyik fontos területét, az implantátumok közül ma is ebből a típusból ültetnek be a legtöbbet a világon. Akik közelebbről ismerik, úgy tartják, hogy eredményességét a makacssága és kommunikációs képességei egyaránt segítik. Szobájában preparált, szétszedhető gerincoszlopon mutatja meg valamennyi betegének, hogy pontosan mit is csinál majd a műtőben, és a csontok, a porcok, az izmok hogyan fognak viselkedni.

Mindenkivel hangot talál. Nála a személyes vizit addig tart, amíg kérdése van a páciensnek. Ma is sok időt tölt a boncteremben. Valamennyi új műtéti eljárás, ötlete először ott vizsgázik. Szerinte ez a recept arra, hogy elkerülhető legyen az orvosi hiba, a műtéti szövődmény. Számára nincs reménytelen beteg, mert az maga a kihívás, hogy még többet tanuljon, vagy valahol a világ valamely szegletében megtalálja a megoldást. Újra meg újra tanulmányozza a gerincet – mit, hogyan lehet? –, kitartóan jegyzetel, keresi a megoldásokat. „Fiatal koromban azt láttam, hogy a stressz megöli a sebészeket. Én inkább valamennyi műtétemre alaposan felkészülök, szinte több időt töltök a tervezéssel, mint magával a beavatkozással.”

A kilencvenes években még maga utazott a külföldi betegeket megoperálni, ma már inkább hozzá jönnek. „Sok külföldi szakorvos kér levélben szakvéleményt egy-egy eset megoldására. Ha a válasz alapján megoldható helyben a kezelés, elvégzik, de gyakran az a megoldás, hogy ideküldik a beteget”. Évente 100–150 orvost is vendégül látnak a gerincgyógyászati központban. Aki kíváncsi az ott zajló munkára, bejelentkezik és fogadják. Tavaly januárban például az egyik amerikai ortopédiai továbbképző szaklapban a keresztcsonti sebészetről megjelent egy cikke, azóta nagyon sok amerikai orvos jelentkezett be.

Specialitása a gerincdaganatok gyógyítása. Pályája eddigi harminc éve alatt elvégzett csaknem kilencezer műtétet és csaknem százezer beteg kezelését irányította. „Az elmúlt húsz évben a gerincdaganat-sebészet technikai körülményei, lehetőségei hatalmasat fejlődtek: korábban halálraítélt betegek váltak gyógyíthatóvá. Ennek azonban jelentős ára van, hiszen ezek csonkító műtétek, el kell távolítani a daganat által érintett gerincidegeket is, és ez a mozgásképesség károsodásához vezet. A beteggel azt kell elfogadtatni, hogy megmenthető az életük, de az életminőségük jelentősen romlik. Soha nem beszélek mellé, mert a betegnek magának kell döntenie sorsáról, ehhez én, mint orvos csak információt adhatok. A legtöbb, amit elérhetünk, hogy a beteget döntésképes helyzetbe hozzuk.”