Mitől lehetnek az űrhajósok látásproblémái?
Az Index szerint már az emberes űrrepülések kezdete előtt tudták az űrkutatók, űrorvosok, hogy a világűrben az asztronautákra ható súlytalanság (pontosabban mikrogravitáció) számtalan módon hat szervezetük működésére. E hatások egyike, amelynek eddig nem sok figyelmet szenteltek, az agyban felgyülemlő agy-gerincvelői folyadék.
A földi gravitáció közepette a tömegvonzás lefelé húzza a szervezetben keringő folyadékokat, így a gerincvelőt, illetve az agykamrákat kitöltő cerebrospinális folyadékot is. Az űrben alapvetően mások a gravitációs körülmények, így a folyadékok nem törekszenek a lábak felé. Sőt, a felsőtestben, illetve a fejben gyülemlenek fel – magyarázza Angelique van Ombergen, az Antwerpeni Egyetem kutatója. Ezért van az, hogy a Nemzetközi Űrállomáson lévő űrhajósoknak mintha fel lenne dagadva a fejük.
Van Ombergen és munkatársai 11 orosz kozmonauta agyát szkennelték a fellövés előtt, majd hazatértük után. Azt vizsgálták, hogy a mikrogravitáció milyen hatást gyakorol az agykamrákat kitöltő agyi-gerincvelői folyadék eloszlására. Mire az űrhajósok visszatértek a földre, agykamráik térfogata jelentősen, 11 százalékkal megnőtt. A kamratágulás oka az agyba tóduló folyadék nyomása volt. Az elváltozás egészen tartósnak bizonyult, hiszen amikor hét hónappal később újra megvizsgálták a kozmonauták agyát, agykamráik még mindig hat százalékkal nagyobbnak bizonyultak átlagosan, a felbocsátás előtti méretekhez képest.
Az egyelőre nem világos, hogy mindennek milyen hatásai lehetnek az agyműködésre. A kutatócsoport azonban korrelációt talált az egyik agykamra és az űrhajósok látásélességének csökkenése között, írja a New Scientist nyomán a lap.
