Mit mutat a mérleg?

Három kórház esett áldozatául a tavaly megkezdett kórházreformnak. Közülük kettő – a svábhegyi gyermekklinika és az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) – az Egészségügyi Minisztérium gondjaira bízott országos intézet volt, a harmadik pedig a Fővárosi Önkormányzat által fenntartott Schöpf-Merei Ágost Kórház. A stratégiai tervezés során egy rövid időre a Sportkórház léte is veszélybe került, s mostanra megpecsételődött az Országos Gyógyintézeti Központ (OGYK) sorsa: feladatait az Állami Egészségügyi Központ vette át.
Megkíséreltünk mérleget vonni: olyan adatokat kértünk a szaktárcától, amelyek alapján eldönthetnénk, hogy a speciális ellátóhelyek felszámolása, ha szakmai szempontokat vizsgálva nem is, de legalább anyagilag megérte-e.

Hol tartunk?

Annak ellenére, hogy az új kórházi struktúra már 2007 áprilisában életbe lépett, az országos intézetek átalakítása csak ez év novemberére fejeződött be. A svábhegyi klinika és az OPNI felszámolásának első szakasza tavaly áprilistól december 31-ig tartott, s a bezárt intézmények valamennyi feladatát átadták a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő kórházaknak, az Állami Egészségügyi Központnak, valamint a Semmelweis Orvostudományi Egyetemnek és néhány központi költségvetési intézménynek. A szaktárca tájékoztatása szerint az átkerülő feladatokkal a munkatársak áthelyezését is biztosították, s a gépeket, műszereket, berendezéseket áttelepítették. Azok a dolgozók, akiket nem tudtak tovább foglalkoztatni, minden juttatásukat megkapták. Januártól a két intézményben szakmai feladatokat már nem láttak el.
A felszámolás második üteme idén májusban indult, a megmaradt eszközök fokozatos értékesítésével. Előbb a svábhegyi intézet, majd az OPNI, végül az OGYK készleteit, eszközeit bocsátották áruba. A minisztérium mindenütt hangoztatott célja az volt, hogy a berendezések, textíliák, gyógyszerek, kötszerek és minden egyéb feleslegessé vált holmi a „talpon maradt” szolgáltatók hasznára váljon, de a jó szándék kevésnek bizonyult. Információink szerint a vagyon értékesítése lassan halad, s a nem túl széles körben terjesztett ügyek lebonyolítása gyakran nehézségekbe ütközik. Így például az OGYK telkén már egy évtizede bérleti jogot szerzett a Symbion Kft., amelyet az intézet felszámolását végző Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) képtelen elérni. (A cégnyilvántartás adatai alapján a cég székhelye: Budapest, XIII. kerület, Szabolcs utca 33–35., 49. ép. 1. em. 105. A vállalkozás, amely azért alakult, hogy a Széchenyi gyógyfürdő vizére rehabilitációs központot építsen; érvényes építési engedélyét egyébként a kerületi önkormányzat évente meghosszabbítja.)
Kiadták már a három intézmény megszüntető okiratát is. A gyermekkórház augusztus 31-i, a pszichiátriai intézet szeptember 30-i hatállyal zárta be végleg a kapuit, míg az egykori Szabolcs utcai kórház október 31-én jutott ugyanerre a sorsra. A megszüntetett intézmények ingatlanvagyonának kezelői joga a bezárás időpontjától a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez került.

A pszichiátriai ellátás fekete éve

Az SZDSZ egészségügyi exminisztere, Horváth Ágnes utolsó intézkedései egyikeként elrendelte az eredetileg az OGYK-ban működő Országos Addiktológiai Intézet (OAI) megszüntetését is, elsősorban azért – állt a hivatalos közleményben –, mert a bezárásra ítélt gyógyintézeti központ megszűnésével jogi státusza rendezetlenné vált. A szaktárca vezetői nem titkolták azt sem, hogy az intézkedést részben költségvetési kiigazítás indokolta. A módszertani feladatokat a továbbiakban az Országos Tisztiorvosi Hivatal látja el. A minisztérium ugyanakkor az intézmény kihasználtságával sem volt megelégedve: az egy órára jutó esetszám az országos átlag negyede volt csupán. A mintegy húsz fővel, leginkább módszertani központként működő szakmai műhely felszámolása azonban csak tovább fokozta a pszichiátriai ellátásra nehezedő nyomást, amely ellen a leggyakrabban az állampolgári jogok országgyűlési biztosa emelt szót. Szabó Máté hónapok óta tiltakozik a szaktárcánál a mentális betegek ellátásának hanyatlása miatt. Az ombudsman az elmúlt időszakban többször kifejtette, hogy a pszichiátriai betegeket ellátó OPNI bezárása a jogbiztonsággal és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatban visszásságot okozott. Korábbi állásfoglalásában úgy fogalmazott: a pszichiátriai intézet megszüntetése aggályos helyzetet teremtett az ellátottak, az egészségügyi dolgozók, végső soron pedig az egész társadalom számára.
A minisztérium rendszeresen azzal védi meg a döntést, hogy az érintett betegeket a Nyírő Gyula Kórház, illetve az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet átvette. Az OPNI bezárását egyébként azzal indokolták, hogy a mai orvoslásban a mentális gondokkal küszködőket inkább járóbetegként látják el. Ami részben igaz, csakhogy a betegek gyakran bolyonganak, nem tudják, hová fordulhatnak segítségért, a speciálist ellátást nyújtó orvosok nyomon követhetetlenné váltak számukra. Ezt természetesen „nem hivatalosan”, háttérbeszélgetések alkalmával a vezető egészségpolitikusok, tisztségviselők is elismerik, ám a nyilvánosság előtt mindenki cáfol. Székely Tamás azzal igyekszik csillapítani a kedélyeket, hogy bejelentette: pszichiátriai módszertani központ létrehozását tervezi. Az új intézmény három fővel működne a Semmelweis Egyetem keretein belül, fenntartásának költségét a szaktárca fedezné. Már jövőre megkezdhetnék a munkát, de a szóbeli megállapodás részleteit írásban szeretné rögzíteni a szaktárca vezetőjével az egyetem rektora, prof. dr. Tulassay Tivadar.
Vitáznak a Sportkórház szerepéről is
A megszűnő intézmények listáján a Sportkórház – hivatalosan: Országos Sportegészségügyi Intézet (OSEI) – neve nem csak a most hatalmon lévő kormány idején merült fel. A sportegészségügy fellegvárának a racionalizálási kényszertől vezérelt egészségpolitikusok az akkor még csak közelgő pekingi olimpiára tekintettel kegyelmeztek meg. A dr. Berkes István által irányított intézmény végül megmaradt, bár sorsa azóta sem rendeződött. Az intézmény jövőjéről most is vita zajlik az Egészségügyi Minisztérium és a sportért is felelős Önkormányzati Minisztérium (ÖM) között.
A két tárcavezető, Székely Tamás és Gyenesei István korábban már tárgyalt a kórház jövőjéről, de nem sikerült megegyezniük. Az ÖM azt szeretné, ha a Sportkórház jelenlegi helyén, a Testnevelési Egyetem mellett befejeződne a több milliárd forintból felhúzott, félbehagyott épület felépítése, s létrejönne egy sportegészségügyi központ, valamint egy általános kórház is. A szaktárca ezzel szemben arra törekszik, hogy a Sportkórházat is az Állami Egészségügyi Központba integrálja. Gyenesei szerint a sporttársadalom ezt az eshetőséget elutasítja, és azt is hozzáfűzi, hogy ez a lépés a pekingi olimpia után indokolt fejlesztéseket sem szolgálná. Az egészségügyi tárca vezetői az ágykihasználtság adataival érvelnek a bezárás mellett, az ÖM szakértői viszont állítják: ezt a kórházat speciális egészségügyi feladatot ellátó intézetnek kell tekinteni, vagyis teljesítménye összehasonlíthatatlan más kórházakéval. Ezért az önkormányzati tárca magántőke bevonásával, úgynevezett PPP konstrukcióban – az állami és a magánszektor partnerségében – létrehozna egy olyan új központot, amelynek tulajdonosától az állam sportegészségügyi szolgáltatásokat vásárolna.
Az Országgyűlés sportbizottságának október 18-i ülésén, ha másban nem is, abban mindenki egyetértett, hogy ha sürgősen nem rendezik a magyar sportegészségügyi ellátás helyzetét, akkor hamarosan nem lesz miről beszélni. Az ülésen a Fidesz képviselői azzal vádolták az egészségügyi vezetést, hogy nincsenek konkrét elképzelései a Sportkórház jövőjéről, és évek óta halogatja a megoldást. Az ellenzéki párt ezért Székely meghallgatását kezdeményezte. A testület ülésén annyi kiderült, hogy az intézmény tb-támogatását a kormány 2003 óta 30 százalékkal csökkentette, s az idén 1,3 milliárd forintból kell gazdálkodnia. Berkes István főigazgató szerint ez az összeg egy kisvárosi kórház költségvetésének a felét sem éri el, miközben a Sportkórháznak ebből kell fedeznie a járó- és fekvőbeteg-ellátásnak, a 105 sportorvosi rendelőből álló országos hálózat működtetésének, valamint a 32 válogatott kerethez kapcsolódó orvosi, masszőri és sportpszichológusi teendőknek a költségeit. Az intézetvezető orvos hangsúlyozta: a 2007-ig alkalmazott hazai sportegészségügyi rendszer megfelel az Európai Unió előírásainak, a jelenlegi működtetési forma azonban nem.

Mérlegen

A 2006-ban megkezdődött egészségügyi reformra két év alatt több mint egymilliárd forintot költött az állam. Ebből az Egészségügyi Minisztérium 600 milliót fordított az átalakításra, ezen belül a kommunikációra 218 milliót, 358 milliót pedig szakértői megbízásokra és tanulmányokra. Az utólag feleslegesnek bizonyult vizitdíj-automaták beszerzése 12 milliót, a széfek 600 milliót vittek el a büdzséből. Az állami intézmények átalakítása milliárdokba került, a legjelentősebb költség a több intézmény összevonásával létrejött Állami Egészségügyi Központ kialakítása volt. Önmagában csak az négymilliárd forintot emésztett fel, hogy az elbocsátott 2400 ember végkielégítését, illetve az egyéb juttatásokat kifizették.

További centralizáció várható?

Az egészségügyi reform részeként jó néhány, korábban az állam felügyelete alatt működő intézmény is az önkormányzatokhoz vagy más fenntartóhoz került. A fővárosban például az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetet (OBSI) vonták össze a Péterfy Sándor Utcai Kórházzal, míg Heves megyében az eredetileg bezárásra ítélt parádfürdői szanatóriumot végül átvette a HospInvest Zrt., amely a körzetben található más kórházaitól adott át krónikus ágyakat az intézménynek a fenntartható finanszírozás érdekében. A Mátrai Gyógyintézet szintén átalakulás alatt áll: feladatainak egy része a Debreceni Egyetemhez került. A reform tervezése során konkrét elképzelések fogalmazódtak meg a soproni állami szanatórium, illetve a balatonfüredi szívkórház megszüntetésére is, de ezeket végül elvetették – egyelőre. Az állami intézmények átalakítását egyébként az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke az esetek nagy részében szükségesnek és indokoltnak tartja. Kökény Mihály a Medical Tribune kérdésére úgy válaszolt: helyes döntés volt, hogy az Országos Onkológiai Intézet, illetve a Gottsegen György Országos Kardiológiai Központ kapacitása megmaradt, mert ezek az ellátórendszer kiemelten fontos intézményei. A testület elnöke hasonlóan vélekedett arról is, hogy a reform „megkímélte” az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetet, miközben az ÁEK létrehozását ugyancsak indokoltnak tartotta, bár azt elismerte: az átalakításnak voltak nehézségei.
Kökény Mihály szükségesnek vélné az állami fenntartásban működő intézmények további centralizációját. Úgy gondolja, hogy az OBSI és a Péterfy összevonásának példáját az Országos Rehabilitációs és Fizikoterápiás Intézet (ORFI) esetében is alkalmazni lehetne, azaz a zömében fővárosiak ellátását végző intézményt is át lehetne adni a Fővárosi Önkormányzatnak. Ezen túlmenően pedig el kell gondolkodni azon is, milyen üzleti modellben lehetne hatékonyan üzemeltetni a soproni szanatóriumot és a balatonfüredi szívkórházat, hiszen nincs értelme tartósan állami tulajdonban működtetni azokat – tette hozzá. Kérdésünkre azonban cáfolta, hogy konkrét tervek készültek volna további kórházak átadásáról.

Merre tovább?

Az Országgyűlésben jelenleg is tart a költségvetési törvény vitája, így egyelőre nehéz megjósolni, hogyan érintik a megszorítások az országos intézetek költségvetését. Az első két törvénytervezetből annyi kiderült, hogy jövőre körülbelül 37-39 milliárd forintot szán a kormány a saját fenntartásában működő kórházakra. (Az országos intézeteket az állam az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozza úgy, hogy az intézmények volumenkorlátja alapján előre megbecsüli a várható kiadásokat.) Kökény szerint a válság kezelését célzó megszorítások miatt az intézmények nem jutnak majd a tervezettnél kevesebb pénzhez, a dolgozóknak azonban számolniuk kell a bérbefagyasztással, illetve a 13. havi bér elmaradásával. Kökény ugyanakkor állítja: a jövőre tervezett fejlesztési források megmaradnak. Eszerint az Országos Kardiológiai Intézetben egymilliárd forintból újulhat meg a szívkatéteres labor, míg a Korányiban több száz milliót fordítanak a bronchológiai labor rekonstrukciójára. Jövőre több mint kétmilliárd forintot költenének az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet rekonstrukciójának folytatására, s ez az összeg is benne maradt a költségvetésben.

Losonczi Gergely (Medical Tribune)

 

Uniós forrásból javuló rákgyógyítás

Míg a pszichiátria gondokkal küszködik, prof. dr. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet (OOI) főigazgatója szerint a rákgyógyítás újjáéledhet. Az egyetemi tanár nem titkolt optimizmussal arra reagált így, hogy a kormány döntése nyomán intézménye 6 milliárd forintból megújulhat 2010 végére. Erre szükség is van: Magyarország továbbra is legrosszabb halálozási mutatókkal rendelkezik Európában; évente 59 ezer új beteget diagnosztizálnak rákkal (a bőrdaganatokkal együtt 68 ezret), és 33 ezer ember hal meg a daganatos betegségek miatt, bár a mortalitás mértéke 1999 óta enyhén csökken.
Székely Tamás egészségügyi miniszter a projekt bejelentésekor emlékeztetett arra, hogy 2006-ban indult útnak a nemzeti rákellenes program, amelynek egyik célja éppen az volt, hogy olyan hálózatot hozzanak létre, amelyben a betegek azonos színvonalú ellátást kaphatnak. A központok előnye, hogy a rák felfedezésétől kezdve a terápián át az utókezelésig minden egy helyben végezhető, míg ez ma – szakember vagy tárgyi feltételek hiányában – sok esetben nem valósul meg. A hálózat vidéki elemeinek fejlesztésére a közeljövőben újabb pályázatot írnak ki 14 milliárdos keretösszeggel. Az onkológiai intézet évente 10 ezer fekvő- és 500 ezer járóbeteget lát el; fejlesztésével az OOI a központi régió daganatos betegeinek európai színvonalú gyógyító centrumává válik.