Mit kell tudni a háziorvoslás szakmai irányelveinek megújításáról?

Magyarországon a háziorvosok munkavégzésének, szakmai tevékenységének leírását a hazai vezető szakemberek közössége elsőként 1992-ben, az Egyesült Államok legjobb családorvosi intézeteiből érkezett szakértőkkel közösen kezdte meg. A folyamat 1993-ban hosszas tárgyalássorozattal folytatódott, melynek során lényegében az összes klinikai szakmával egyeztettük azokat a hatásköri kijelöléseket, amelyek a szakorvosi ellátásban is nyilvánvalóan megjelenő betegségek, kórállapotok körét érintették.

Az akkor megszületett, az amerikai szakértőktől átvetten kompetencia-, magyarra fordítva hatásköri lista újdonságokat is tartalmazott a „kívülről jött” ajánlathoz képest; kategóriákba rendezte a háziorvosi tevékenységet. E kategóriák a sürgősségi ellátás, az ún. diagnosztikus eljárások és tevékenységek, az önállóan végzett betegellátói tevékenység, illetve a szakellátás irányítása mellett végzett főleg krónikus, súlyos betegségek ellátása, végül az ún. tájékozottság szakmai ismeret témakörében annak érdekében, hogy a legmagasabb szintű ellátást igénylő betegségekről és kóros állapotokról is tudjon szakszerűen konzultálni a háziorvos a páciensével és annak családjával.

Az elsőként lefektetett kompetencialistát a Háziorvostani Szakmai Kollégium a több mint két évtized során átlag 3 évenként aktualizálta, szükség szerint újította meg a szakmának és a szakmai felsőoktatásnak szánt összefoglaló dokumentumként, 2005-ben pedig, a nemzetközi szabványoknak megfelelt szerkesztés és kiegészítések után a szaktárca által elfogadott nemzeti irányelvvé vált. 2013 végén a legutóbbi változat érvényességi határideje az ilyen típusú dokumentumok szokásos rendjének megfelelően lejárt, és időszerűvé vált az újabb megújítás szükségessége. 2011-ben újjáalakult az Egészségügyi Szakmai Kollégium Háziorvostani Tagozata és Tanácsa, ekkor a közel 20 év alatt felgyűlt tapasztalatok alapján úgy döntött a grémium, hogy a dokumentum megújítását mindenképpen magára vállalja.

Merre és hogyan tovább? 

A háziorvosszakmának, az előző kollégiumi közösségnek előzőleg több, hasonlóan nemzeti szinten elfogadott irányelve is volt, melyet illetően az előzőtől eltérő döntés született. Nevezetesen, a grémium elhatározta, hogy az akkoriban megalakult GYEMSZI minőségügyi részlegének szakembereivel együttműködve, a különböző betegségek, kórállapotok ellátását illető újabb irányelvek megalkotásában a szakellátás ennek megfelelő profilú tagozataival és tanácsaival működik együtt, és a kialakuló irányelvekben csak fejezetként vagy a folyamatban betöltött szerepének megfelelően, tételeiben differenciálható tevékenységeket ír le, illetve szabályoz. 2014 tavaszán a jelenlegi tagozat és tanács a háziorvosi hatáskörű lista revízióját elvégezte és elkezdte az egyeztetést – viszonosan – a szakmai kollégium egyéb érintett tagozataival és tanácsaival. A módosítások újdonsága volt, hogy konkretizált és mutatókkal mérhető célokat igyekeztünk megfogalmazni, melyek utalnak az ellátás eredményességére, megfelelőségére, biztonságosságára és költséghatékonyságára – különösen magas költségű eljárások esetén. Célunk volt a személyre szabott orvoslás továbbgondolása az elmúlt 5 évben életre kelt eredmények mentén, mely egyébként az egyén és környezeti változásainak együtthatását vizsgálva és arra reagálva, az ezekben keletkező óriási mennyiségű információt informatikai megoldásokkal felhasználva törekszik az egyén egészségi állapotának javítására.

Ennek során új alapelvek is beépültek

1. előrejelzés (predictio): már a betegség kialakulásához vezető tényezőkben történő változást, pl. életmódot, egészséget befolyásoló szokásokat felmérik,

2. megelőzés (preventio): az egészséges létet és annak ún. dinamikáját több mint 60 paraméter személyre vonatkozó egyedi hatását informatikai megoldásokkal segítve optimalizálva,

3. személyre szabott ellátás (personalisatio): minden ember egyedi, molekuláris szinten mérhető adatait mérve, szellemiségét és szociális helyzetét egyedileg figyelembe vevő megoldásokra vállalkozik az egészségi állapotának javításához.

Mindhárom előzőnek bizonyítékokon kell alapulnia. Végül a

4. alapelv a részvétel (participatio), ami azt jelenti, hogy a páciens az egészségüggyel való együttműködés valamennyi fázisában aktív szereplő, megfelelő módon kell tájékoztatni és képezni ahhoz, hogy megértse, elfogadja és életformává fogadja az egészség megtartásának koncepcióját.

Az új Háziorvos Hatásköri Lista előbbieken túli, klinikai diszciplínák rendszerét követő fejezeteiben azokat a meghatározásokat korrigáltuk, melyeket jogszabályváltozás, áttörő, új tudományos eredmény vagy hatósági, pl. kormányzati, finanszírozói új szabályok tettek szükségessé vagy elkerülhetetlenné.

Úgy gondoljuk, az előbb ismertetett elveken nyugvóan ezt a módszertant követve tudjuk leginkább segíteni a szakma művelői, kollégáink számára, hogy a kialakuló önálló irányelv, illetve a más szakmákkal közös irányelvek optimálisan tudják szolgálni működésüket, illetve segítsenek a kompetencialisták egyéb feladatait beteljesíteni: terjedjen ki tartalmuk valamennyi betegségmegelőző, klinikai jellegű, egészségnevelői, népegészségügyi szerep betöltésére az általuk vezetett team segítségével, és mindenkor képezze alapját a szakma oktatási anyagainak, a szakmai utánpótlás képzésének. Ezzel a gyakorlattal látjuk azt is leginkább lehetségesnek, hogy az egészségpolitika által elvárt racionalizálási, betegút-kialakítási, minőségbiztosítási feltételeknek meg tudjon felelni a családorvos-közösség.