Mire jó a melegvérűség?
Sok egyéb biológiai rejtély mellett azt sem tudjuk, hogy miért éri meg nagy költségei ellenére az állandó magas testhőmérséklet fenntartása. Egy új elmélet a patogén gombák elleni védekezésben látja a megoldást. De kiderülhet: előnyünk nem tart már sokáig.
Csak az emlősök és a madarak melegvérűek; a madarak testhőmérséklete általában 40 °C fok körüli, és az emberek 37 fokos testhőmérséklete is magasabb, mint a Föld bármely élőhelyének évi közepes hőmérséklete, beleértve a Szaharát és az amazóniai esőerdőket is – írja a New Scientistben a biológus Rob Dunn. A legtöbb faj nem termel testhőt, a nap melegére hagyatkozik – ezért felvetődött, hogy az állandó testhőmérséklet azért jó, mert így bármikor aktív lehet az adott élőlény.
Azonban ez sem magyarázza, hogy miért éri meg a nap 24 órájában hőt termelni – vannak olyan emlősök is (egerek, denevérek), amelyek csak akkor növelik a testhőmérsékletüket, amikor mozogni akarnak, egyébként ideiglenesen hibernálódnak. Az állandó testhő sokba kerül: egy az emberrel azonos méretű boa constrictor harmincadannyi kalóriát fogyaszt. A nagy aerob kapacitás biztosítása sem magyarázat, mert a nagy trópusi húsevő gyíkok, például a varánusz ugyanolyan aerob kapacitást tud elérni, mint a melegvérűek. Olyan elmélet is született, amely a növényevésben látja a meleg test kulcsát: egy növényevőnek sokat kell ahhoz ennie, hogy elegendő nitrogénhez jusson, a felesleges energiát pedig testhő formájában adná le – erre a kritikusok azt hozzák fel, hogy a meleg testhőmérséklet viszont jóval több fehérjét, így nitrogént igényel, azaz összességében mégsem éri meg.
Most a New York-i Albert Einstein College of Medicine munkatársa, Arturo Casadevall logikus magyarázattal állt elő. Mint mondja, a gombák igen elterjedtek bolygónkon, minden szárazföldi területet benépesítenek, minden növény- és állatfajon rengeteg fajtájuk él, de a melegvérű emlősökön és madarakon jóval kevesebb gombafaj élősködik. Amelyek megélnek például az emberen, zömmel azok sem patogének, betegséget csak legyengült immunrendszer esetén okoznak (Pneumocystis, Candida, Cryptococcus, Aspergillus, Histoplasma). A Journal of Infectious Diseases című szaklapban Arturo Casadevall és szerzőtársa, Vincent Robert, az Utrecht-i gomba-biodiverzitási központ munkatársa kifejtik: A másfél millió ismert gombafaj közül mindössze ötszáz él emlősökön (összehasonlításképp: csak a bélben több ezer féle baktérium él) – a legtöbbjük nem okoz betegséget. Valójában a kórokozók is csak a 20. század folyamán váltak az emberre nézve patogénné, az antibiotikumok és az immunszuppresszív gyógyszerek bevezetése, valamint a HIV vírus megjelenése következtében. Ezzel ellentétben, a növények gomba-patogénjeinek száma 270 ezer, a rovaroké 50 ezer.
Casadevall és Robert szerint ennek az az oka, hogy a magas testhőmérséklet távoltartja a gombákat – legtöbbjük –4 és +30 fok között érzi jól magát. Casadevall azt is kiszámolta, hogy a magas testhőmérséklet fenntartásának költsége és a gombaellenes védekezés haszna épp 36,7 fokon van egyensúlyban.
(Egy, már hazánkban is jelen lévő, kétéltűekre veszélyes gombafertőzés esetén például, mint Vörös Judit, a Magyar Természettudományi Múzeum kétéltűekkel foglalkozó főmuzeológusa az origo-nak elmondta, némelyik békafaj esetében a magas hőmérsékletű fürdő segít, ugyanis a gomba 30 Celsius-fok fölött elpusztul.)
Rob Dunn – aki blogján érdekes bejegyzéseket ír az embert formáló állatfajokról – azt is megjegyzi, hogy azok az emlősök, amelyek testhőmérséklete a hibernálódás miatt időnként, vagy amelyeknek állandóan (pl. kacsacsőrű emlős: 32 fok) alacsonyabb, fogékonyabbak a gombák által okozott betegségekre. Sőt azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a globális felmelegedés miatt a gombák kénytelenek lesznek hozzászokni a magasabb hőmérséklethez, így elveszthetjük a velük szembeni különleges védettségünket.
